Kiállítás

A végvár népe

Látogathatóegész évben HelyszínGöcseji Múzeum ZárvaNyitás holnap: 10:00 hétfő - zárva kedd - vasárnap - 10:00-18:00 KiállításElődeink élete várostörténeti kiállítás A 17. század közepén az egerszegi lakosság kétharmadát fegyverforgatók és családtagjaik alkották.
Török hódoltság idejénXVII. század

Egerszegi Mihály és Boriska a végvár népe és vitézei gúnyáiba bújva megmutatják, milyen viszontagságosan és nehezen teltek napjaik a török hódoltság idején.

Egerszeg a 17. század közepére megközelítőleg 2000-2500 lélekszámú várossá fejlődött, lakossága kétharmadát a fegyverforgatók és családtagjaik alkották. A végvári katonaság jobbára magyarokból, kisebb részben német zsoldosokból állt, akik a lovasság vagy a gyalogság kötelékében harcoltak. Tisztjeik zöme a nemesség soraiból került ki. Parancsnokuk a Kanizsával szembeni végvidék főkapitány-helyettese, egy személyben az egerszegi végvár kapitánya volt.

A végvár népe – Zsoldosok és szabadosok

A zsoldért szolgálók mellett szabadosok is harcoltak a török ellen, ők a fegyveres szolgálat fejében mentesültek az úrbéri terhek alól. A királyi udvar által fizetett katonáknak gyakran több havi késéssel osztották ki a fizetséget, melynek egy részét nem pénzben, hanem posztóban kapták meg. Megélhetésük biztosítása érdekében szőlő- és bortermeléssel, földműveléssel, iparos mesterségek űzésével és török rabok adás-vételével foglalkoztak.

A vitézek sárral tapasztott sövényfalú otthonai a külső és belső várfal közötti hostátban, a katonavárosban helyezkedtek el, és sűrűn estek áldozatul a gyakori tűzvészeknek.
A török kiűzése után többé nem volt szükség a végváriak szolgálatára. Itt letelepedett utódaik nevét megtaláljuk a 18. századi egerszegi iparosok és városlakó nemesek között.

Tárgyi emlékek

Egerszegi pohár

A középkorban nem csak üvegből készítettek poharat, hanem agyagból is készítettek a fazekasok. A kiállításban látható pohár különlegességét az adja, hogy a középkori Egerszeg területéről került elő 2005-ben. A majdnem ép pohárból egyakkortájt itt lakó ember ihatta borát. (tárgyleírás: Orha Zoltán)

Érdekesség: az eredeti Lábas

A középkorban és az újkorban általánosan elterjedt főzőedény. A tűzálló agyagból készült edény alján általában 3 láb található, a füle korongolt, hosszúkás, üreges. A belső fele mázas, a kívül mázatlan. A lábast a lakóházban szabad tűzön használták ételek pirítására, pörkölésére, sütésére. Oly módon állították az edényt a tűz fölé, hogy oldalról és alulról egyenletesen érhette a meleg. A tárgy legjellemzőbb részének, a lábának neve vált az egész tárgy nevévé. A muzeológiai szakterminológia ezt a lábbal ellátott formát a népnyelvből vett lábas serpenyő, a láb nélküli változatot pedig a köznyelvi lábas névvel jelöli. A háztartások edényei a 20. században jelentősen megváltoztak, és a cseréplábasokat teljesen kiszorították a vaslemezből préselt gyári lábosok. De a nevében megőrződött a régi lábbal ellátott edény neve. (tárgyleírás: Eke István)

Egervári Veronika gyűrűje

A türkizkő berakással díszített gyűrű, az egyetlen ásatáson előkerült és kiállításon bemutatott aranytárgy. A régészeti kutatásban nagy ritkaságnak számít, ha egy leletet konkrét személyhez lehet kötni. Egervári Veronikát a sírját elfedő címeres kő alapján sikerült azonosítani. A nemes asszony sírját az újkorban kirabolták, a gyűrű egy résbe esett, így szerencsére a rablók figyelmét elkerülte ez a kicsi, de igen értékes tárgy. A gyűrű 1979-ben került elő Zalaszentgróton az egykori ferences templom kutatása során. (tárgyleírás: Orha Zoltán)

Kutánszegi éremkincs

1951. júliusában Simon Endre (Kis) a kustánszegi házának udvarán pinceásás közben 40 cm mélységben egy pénzeket rejtő cserépfazekat talált. A kisebb méretű edényben 34 db 17. századi ezüsttallért találtak. Az éremkincset a megtalálók a helyi tanács révén a múzeumba juttatták. A pénzeket az Országos Történeti Múzeum Éremtárában határozták meg. A legkorábbi érem II. Rudolf 1607-ben Tirolban vert ezüsttallérja, a legkésőbbi III. Ferdinánd 1651-ben készült stájerországi tallérja volt. Pontosan nem tudjuk, hogy miért rejtették el az ezüsttalérokat rejtő edényt, de nagy valószínűséggel a török rablóhadjáratok elől menekülők ásták el a pénzeket rejtő fazekat. A becsületes megtalálók (Simon Endre, Tóth Ferenc és Kerese Irén) összesen 100 Ft jutalmat kaptak (ekkor 1 kg kenyér ára 1 Ft 60 fillér volt). (tárgyleírás: Eke István)

Kályhacsempe Kőszeg város címerével

A Mindszentyneum területén 2017-ben folyt régészeti feltárás. Ez a terület egykor az egerszegi vár része volt. A várfalon belül egy 17. századi lakóház maradványait tárták fel a Göcseji Múzeum régészei Simmer Lívia vezetésével. A tűzvész során leégett lakóház pincéjében megtalálták az épület kályhájának maradványait. A cserépkályha több díszes kályhacsempéből állt. A legszebb darabjai azok a kétfejű sasossal díszített kályhacsempék, melyeken Kőszeg (GÜNS) város címere, és az 1670 évszám látható. Ugyanilyen típusú kályhacsempékből állították össze az egerszegi vár akkori birtokosa, Sennyei István veszprémi püspök nagyméretű kályháját a sümegi várban, a püspöki palotában. A kiállításban látható kályha rekonstrukciót Horgos Zsolt kályhacsempe-készítő alkotta meg. (tárgyleírás: Eke István)

Kurátorunk kedvence: Hírlövő mozsár (17. század)

A hírlövő mozsarak nem fegyverként szolgálták az egykor itt szolgáló végvári vitézeket, mégis fontos szerepet töltöttek be a végvárak életében. A zalai végvárvonal (Kanizsa ellen vetett végvidék) több kisebb erősségből állt. Ezek a kisvárak az ellenség közeledtét egymás között ágyúszóval jelezték. A jelzés alapján a végvárak katonái a parancsnok által kijelölt helyen gyülekeztek, és együttes erővel vették fel a harcot a törökkel. Egerszeg török kori várnak fegyvereiből sajnos nem sok maradt ránk, és az elmúlt évek régészeti feltárásai is csak egy ágyúgolyót, és egy bronz ágyú töredéket hoztak felszínre. Pedig a korabeli várleltárak alapján 1587-ben már 3 ágyú és kilenc szakállas puska szolgálta a vár védelmét. Ebben a leltárban a „külső kapu felett való bástyán” említenek egy öreg tarackot a hozzá tartozó eszközökkel (Eöregh tharaczk zerzamaval).

Az 1648-as inventárium 8 löveget és 4 szakállas puskát említ a várban. Batthyány Ádám főkapitány 1644-es rendtartása a következőképp fogalmaz: „Ha Egerszegre jön elsőben a hír, hogy a török vagy Lentin felül, vagy az Őrségre, vagy a Zalán által menne, akkor Egerszegről kettőt lőnek az öreggel, Kemendről is egyet Szentgrót kedvéért és akkor is tartozzék a kemendi kapitány a hagyott helyre hírt adni, hogy Egerszegre siessenek.”

KedvencünkKedvencünk
A mozsár hallótávolsága
A rendtartásban leírtak alapján az egerszegi hírlövő mozsár, vagyis az „Öreg”, hangja Kemendig, illetve Körmendig is elhallatszott.

A kiállításunkban szereplő hírlövő mozsár, mely a 17. század második feléből maradt ránk, ugyan nem az egerszegi vár fegyvertárából származik, a pontos használati helye ismeretlen, de formailag teljesen hasonló az egykor itt szolgálatban lévő jelzőeszközzel. A tárgy vásárlás útján került a Göcseji Múzeum gyűjteményébe 1985-ben. (Eke István)

Kiállítás témakörei

Kérdésed van?

A végvár népe
Klinger László közönségkapcsolati osztályvezető Göcseji Múzeum

Ez is érdekelhet

Állandó kiállítás Téglától templomig
Első dokumentum EgerszegrőlXIV. századi feltárás

Téglától templomig

egész évben
Mindszentyneum ZárvaNyitás holnap: 10:00 hétfő - zárva kedd - vasárnap - 10:00-18:00
2 óra
Interaktív tárlat a Mindszentyneum alatt feltárt téglaépítő kemencékből, várrészletekből és Zala megye egyházi emlékeiből, érdekes történeteiből áll össze.
Állandó kiállítás Csödei kerített porta
XIX. század

Csödei kerített porta

egész évben
Göcseji Skanzen ZárvaNyitás holnap: 10:00 hétfő - zárva kedd - vasárnap - 10:00-18:00
15 perc
A kerített porta vagy -ház, ahol a lakó- és gazdasági épületek U-alakban helyezkedtek el. Végvári terület lévén őrhelyként is funkcionáltak.