Még mielőtt végig járjátok elődeink hol vidám, hol szomorú és sohasem könnyű útját, a Göcseji Múzeum története is tartogat némi érdekességet számotokra.
A sok-sok próbálkozás után 1950-ben megszülető Göcseji Múzeumban folyó gyűjtő-, feldolgozó- és kutatómunka tette ugyanis lehetővé, hogy az elődeink életét elétek tárjuk.
Út a múzeumig
A múzeum megalapítása előtt több, mint 50 évvel már írásos emlék van arról, hogy elindult egy kezdeményezés egy helyi Néprajzi múzeum építéséről, akkor még sikertelenül.
Néhány évvel később felszínre kerül egy mamutcsontváz a Jánkahegyen, amit a helyi szakértők el is kezdtek kiásni, de a megmentéséhez szükség költségek híján át kellett adni a földtani intézetnek, így Budapestre került és ma az egész ország büszkesége.
Ez az esemény elindított valamit a helyi régészekben és tudomány iránt elkötelezettekben. Szép lassan elérték, hogy eleinte csak egy-egy tárlat, terem adhatott teret a különböző gyűjteményeknek. Majd végül megépülhetett a Göcseji Múzeum is, hogy végső otthonra leljenek a fellelt és összegyűjtött relikviák.
Magyaros asztaltárló
A helyi asztalosok magyaros ízlésű, tulipánmotívumokkal díszített bútorzatot készítettek. Ezek egy megmaradt példánya látható a Göcseji Múzeum történetét bemutató termünkben.
1940 körül zalaegerszegi értelmiségiek múzeum alapítását kezdeményezték. Gyűjtőmunkájuk nyomán született meg a Göcseji Gyűjtemény. Az elhelyezésére szolgáló vitrineket, tárlókat közadakozásból készíttették el.
(tárgyleírás: Béres Katalin)
Kurátorunk kedvence: Erika írógép
A múzeumtörténeti termünkben bemutatott példányt a Göcseji Múzeum vásárolta meg az 1980-as évek elején, s e kiállítás kurátora használta az 1990-es évek közepéig, amikor az intézmény áttért a számítógépek használatára. Mára muzealizálódott.
Az 1980-as években a múzeumi munkában még ismeretlen volt a számítógép. A muzeológusok írógépen írták tanulmányaikat, készítették a leírókartonokat, végezték az adminisztratív feladatokat. Ebben az időben legnépszerűbb irodai táskaírógépet Erikának hívták, a Német Demokratikus Köztársaságban gyártották. Nevét a drezdai írógépgyáros Bruno Naumann unokájáról kapta, 1910-től készítettek ezen a néven hordozható írógépeket. 1945 után a Siedel és Naumann cég gyára az NDK-ba került, államosították, de az Erika márkanevet továbbra is megtartották. 1979-től a legnagyobb kelet-német elektronikai cég, a Robotron gyártotta tovább ezt a márkát. 1974-ben készült el az Erika 50-es modellje, amely az egyik legnépszerűbb írógép lett, s amelyet a leghosszabb ideig, 18 éven keresztül gyártottak. A korabeli viszonyok között a design-ja is kiválónak minősült. (Béres Katalin)
