A 19. század végéig a filoxéravész, vagyis a szőlőgyökértetű pusztításáig Zala megye jelentős szőlőtermő vidék volt. Jó minőségű borait országszerte ismerték. A legtöbb göcseji gazda birtokához tartozott egy hegy is, ahol szőlőt művelt. A gazdák szőlőterületük melletti hegyi pincékben bort tároltak.
A göcseji népnek kedves foglalatossága volt a szőlő gondozása, a hegyi munka, ahol a pincék előtt találkoztak hegyszomszédaikkal, egymás borát kóstolgatták és munka után néha késő estig múlatták az időt.
Nemeshetési és zalatárnoki hegyi pincék
A filoxéra a szőlők nagy részét kipusztította ugyan, de az itt élő emberek szőlőhöz való ragaszkodását nem tudta megtörni. A szőlővész után új, ellenálló direkttermő fajtákat honosítottak meg, amelyeknek a bora már nem vetekedhetett a régi fajták minőségével.
A Nemeshetésről és Zalatárnokról származó szőlőhegyi pincék présházból és a hordók tárolására szolgáló pincéből állnak. A pincék berendezése meglehetősen egyszerű: a lakóházból kikerült, de még használható, egyszerű bútorokból és tárgyakból áll. Az asztalon és a hozzá tartozó székeken kívül a szőlőműveléshez használt szerszámokat és néhány konyhai eszközt találunk a pincében.
