A Felsőszenterzsébetről származó füstös ház a Falumúzeumban bemutatott legrégebbi háztípus, amely az építészeti felmérésekor már átépítve, kéménnyel, szobával és ablakokkal rendelkezett. A Múzeumban azonban legrégebbi formájában építették vissza, hogy bemutatható legyen egy 18. századi eredeti házforma is, amely a becslések szerint 1724 körül épült.
A göcsejiek határvidéken élőkként, határőrként is szolgálatot teljesítettek. Ezért az épületek nem falvakba tömörülve, hanem egymástól távolabb, de látótávolságra voltak megépítve. Az L-alakú ház kapott kerítést is, hogy megvédjék állataikat is.
Felsőszenterzsébeti füstös ház
A 18. században a házaknak általában még nem volt szobája, sem üveges ablaka: a boronákban vágtak egy kis rést, amit csúsztatható deszkalappal fedtek. Ez a tolitu tette lehetővé, hogy a szűk résen keresztül egy kis fény szűrődjön a helyiségbe.
A ház egyetlen fűthető helyisége ez az archaikus berendezésű lakókonyha volt, ahol nappal dolgoztak, főztek, étkeztek és este itt tértek nyugovóra. A népes család a meleg konyha minden szegletét kihasználta, így az ágyon kívül kinek-kinek a padon, a kemence padkáján vagy a tetején jutott hely az alvásra.
