A 20. század előtt ilyen boronafalú, szalmatetős fatemplomok álltak a kisebb zalai falvakban. A Zalacsében álló egyik utolsó fatemplom felmérési rajzáról tudósított írásban Rómer Flóris bencés szerzetes, régész és festőművész, amelynek alapján elkészülhetett a Falumúzeumban álló templom.
Zalacsébi fatemplom
A 18. században a történeti Zala megyében 35 sövényfalú fatemplom állt, közülük 24 teljes egészében fából készült. Sok templomot tűzvész pusztított el, ám a megmaradt templomokat is lebontották később és a helyükre új, téglafalú templomok épültek. Rómer Flóris a zalacsébi templomról 1860-ban készített leírásában sajnálattal állapította meg, hogy alig található már a nyugat-dunántúli népi építészet egykor oly jellemző fatemploma a vidéken.
A templom belsejét egy frissen avatott, 1796-os orgona is díszíti.
Csödei harangláb
A talpakon álló haranglábak, mint a csödei, természetesen azoknál a templomoknál voltak fontosak, amelyek tornyába nem építettek harangot. A harangozás jelezte a munkaidő kezdetét és végét, a haláleseteket, a veszélyt, vagyis létfontosságú volt.
Csödéről származik az egyik legegyszerűbb haranglábtípus, amely a harangnál villássá formált, egy lábon áll, tetejét kis fazsindelyes sisak védi. A szoknyás haranglábak felé az átmenetet a csödeinél kissé bonyolultabb szerkezetű kettős haranglábak képezik, amelyek talpakon állnak és több oldalról több lábbal vannak megtámasztva.
