A Rámi kápolna és temetődomb nem véletlenül kapott egy elkülönített, nyugodt helyet a Skanzenben, hisz minden településen, faluban volt temető, ahol leróhatták elődeink iránti tiszteletüket a falusiak.
Álljunk meg ezen a csendes, természetközeli helyen és gondoljunk vissza a túlvilágra vándorolt szeretteinkre egy perc erejéig.
Rámi kápolna
A Falumúzeum területén felépített kápolna pontos mása a Rám községben található, jelenleg is álló kápolnának. A mellette álló temetődombra faragott fejfák, kőből készült sírjelek, keresztek kerülnek, amelyek egy göcseji temetőt idéznek meg.
I. világháborús kereszt
Az útmenti kereszteket nem az egyház, hanem a falu népe állította egyéni fogadalom vagy hála jeléül, gyakran a sorscsapások helyszínén. Ez előtt az I. világháború áldozatai emlékére állított kereszt előtt keresztet vetettek és imádkoztak az előtte elhaladók. A férfiak megemelték kalapjukat, az asszonyok friss virágot vittek hozzá, halottak napján pedig gyertyát gyújtottak és imádkoztak az elesett katonákért.
Pákászkunyhó
A Zala-holtág mellett, a temető dombon túl találunk egy Pákászkunyhót is. A folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása előtt Göcsejben is éltek pákászok a nagyobb kiterjedésű vizes területeken. A 18. században a tavasz kedvezett a pákászatnak, amikor a hóolvadással járó víz elöntötte a réteket, berkeket. Főként ehető mocsári növényeket és gyógynövényeket, pákát – a gyékény pelyhes buzogányát –, madártojást, tollat, piócát gyűjtögettek a pákászok. Téli jövedelmező foglalkozásuk a kosárkötés volt, portékájukat pedig élelmiszerekre cserélték a falu népével. Erre a növénygyűjtő, vadászó és halászó életformára a szegény, földnélküli parasztság kényszerült rá.
