A kiállítás ezen része Mindszenty életének utolsó állomásait veszi sorra, amikor újra főpap (pastor fidelissimus) lesz.
Sok izgalmas dolgot tudhatunk meg az egykori érsek 1956-os szabadságharcban betöltött szerepéről, az azt követő 15 év bezártságról az amerikai nagykövetségen, valamint az emigrációs éveiről világjáró lelkipásztorként.
Mindszenty szabadulása
A Mindszenty kiállításban ezen a ponton beérkező természetes fény a szabadulást jelképezi. A bíboros fordulatokban gazdag életútjának talán ez az egyik legismertebb epizódja. A „nemzethez intézett szózata” hűen tükrözi a gondviselésbe vetett hitét és magyarságszeretetét. 1956. november 3-i beszédének záró részét az írásos beszámolók és az emlékiratai őrizték meg számunkra, az archív rádiós hangfelvételről valamiképpen eltűnt vagy lemaradt az utolsó mondat:
„Mi, akik figyelünk és előmozdítani kívánjuk az egész nép javát, bízunk a Gondviselésben – s nem hiába.”
Mindszenty bíboros levélben köszönte meg kiszabadítását az újpesti nemzetőröknek, ezt a levelet a fejhallgatók fölötti falrészen olvashatja.
1956-os szabadulását legszemélyesebb tárgyai – az akkor viselt télikabátja, a hagyatékában megmaradt ’56-os zászló – és történelmi jelentőségű rádióbeszédei idézik fel, amelyekbe bele is hallgathatsz.
Nagykövetségi asztal
Amikor 1956. november 4-én reggel az orosz megszálló csapatok körülvették az Országházat, Mindszenty bíboros is az épületben tartózkodott. Amikor látta, hogy Budára már nem tud biztonságosan visszatérni, ottlévők javaslatára a közeli amerikai követségre menekült. Ebből a néhány naposnak hitt menedékből közel tizenöt évig tartó kényszertartózkodás lett. Az egyik követségi asztal az első naptól kezdve oltáraként szolgált, ezt láthatja itt a falfülkében, rajta egy feszülettel és oltárterítővel.
A nagykövetségi asztal kalandos történetét és további érdekes információkat rendszeres tárlatvezetéseink alkalmával osztunk meg a kedves látogatókkal!
A vatikáni Szent János torony
A toronyszoba a vatikáni Szent János-tornyot szeretné megidézni. A bíboros VI. Pál pápa hívására elhagyta Magyarországot és először Rómába vezetett az útja. Ez az enteriőr azt a lakótornyot idézi, amely Mindszenty bíboros ideiglenes lakhelye volt szűk egy hónapos vatikáni tartózkodása alatt 1971 őszén.
A Vatikánban Mindszenty bíborost a Szentatya személyesen fogadta, a Sixtus-kápolnában vele együtt misézett. A Szentatya egyik mellkeresztje és gyűrűje után az itt látható bíborosi köpenyét is Mindszenty bíborosnak ajándékozta.
Oázis
Mindszenty bíboros időskori főpásztori tevékenységét és szellemi örökségét az a művészi installáció jeleníti meg, amely áttört fényeivel egy lugassá – a bíboros szavával „oázissá” – varázsolja ezt a félköríves termet, amely életútjának külföldi, emigrációs időszakát mutatja be. „Oázisnak” nevezte azt a légkört, amikor az ő szeretett magyarjaival találkozott szerte a világon.
„Mindenki egy magyar falevél egy közös magyar fáról. Ezek a falevelek, a vihar akármennyire tépi őket egymástól, szeretetben mindig jobban kell közelíteni nekik egymáshoz.”
(Köln, 1973. május 1.)
Életének utolsó éveit kéziratai – legfontosabbként az Emlékirataim – rendezése mellett a lelkipásztori körútjai tették mozgalmassá és változatossá.
A bíboros tárgyhagyatékából ehhez az időszakhoz kapcsolódik a bécsi Pázmáneumban használt miseruhája, az amerikai városvezetőktől kapott különleges díszkulcs-gyűjteménye és a montreali magyaroktól kapott címeres nemzeti lobogója.
Magyarok főpásztora a nagyvilágban
Mindszenty két héttel halála előtt, 1975. április 21-én a venezuelai Caracas-ból pásztorlevelet intézett a nagyvilágon élő magyarokhoz:
„Amióta 1971. szeptember 28-án el kellett hagynom nekem is hazámat, azóta kisebb-nagyobb megszakítással járom a világot és keresem az egész földgolyón szétszóródott magyarokat.”
A Mindszentyneum főhomlokzatán Csehimindszent felirattal induló beton lamellákon felfedezheti az összes helyet, ahol egészen Fokvárosig Mindszenty József megfordult élete során!
