1956-ban egy rövid időszakra felcsillant a szabadság reménye Mindszenty, illetve az ország életében is. A főpap október 30-án nyerte vissza szabadságát; a forradalmi eseményeket a főpap személyes tárgyainak, valamint a november 1-én, illetve november 3-án a magyar rádióban elmondott beszédei segítségével mutatjuk be.
E néhány napos szabadságot újra bezártság követte: Mindszenty a szovjet fenyegetettség miatt november 4-én az amerikai követségre ment; a menedékjogot fél órán belül megadta neki Eisenhower elnök.
Mindszenty szabadulása – 1956. október 30.
A Mindszenty kiállításba ezen a ponton beérkező természetes fény a szabadulást jelképezi. A bíboros fordulatokban gazdag életútjának talán ez az egyik legismertebb epizódja.
1956. október 30-ai szabadulását legszemélyesebb tárgyai: az akkor viselt télikabátja, a hagyatékában megmaradt ’56-os zászló és két híres, történelmi jelentőségű rádióbeszéde idézik fel.
A „nemzethez intézett szózata” hűen tükrözi a gondviselésbe vetett hitét és magyarságszeretetét. November 3-i beszédének záró részét az írásos beszámolók és az emlékiratai őrizték meg számunkra, az archív rádiós hangfelvételről valamiképpen eltűnt vagy lemaradt az utolsó mondat: „Mi, akik figyelünk és előmozdítani kívánjuk az egész nép javát, bízunk a Gondviselésben – s nem hiába.”
Mindszenty bíboros levélben köszönte meg kiszabadítását az újpesti nemzetőröknek, ezt a levelet a fejhallgatók fölötti falrészen olvashatja.
A képen Mindszenty a fekete télikabátjában látható. Érdekessége, hogy a főpapi mellkereszt hiányzik a nyakából és a reverendája gomblyukába tűzött kokárda jelképezi a szabadságharccal való teljes azonosulását.
„Romország romháza”
Mindszenty bíboros korábban is rendszeresen és sokszor használta ezt a kivilágított archív képen látható, budai, Úri utca 62. szám alatti budai házat, amit az esztergomi nagy rezidenciához viszonyítva Kis Prímási Palotának neveztek. 1956-os négy szabadon töltött napja alatt is itt lakott. Emlékirataiban is utal rá, hogy
„volt egy-két lakható helyisége a háborús romhalmaz között”.
Amikor a Központi Szemináriumi rektora, Marczell Mihály hívta, hogy lakjon inkább a kényelmesebb papneveldében, azt válaszolta:
„Úgy van rendjén, hogy a Romország prímása romházban lakjék.”
1956-ban a történelmi események alakulása az Esztergomba tervezett visszatérést már nem tették lehetővé számára.
