Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt

Az Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt kiállítás legfőbb célja és üzenete bemutatni azt, hogy a korszak egyházakhoz kötődő áldozatai hogyan élték túl a megpróbáltatásokat.

A jól felépített ellenük szőtt „harcban” hogyan tudtak talpon maradni, emellett érzékeltetni azt, hogy ők is emberek voltak, különböző emberek, akik különböző módokon viszonyultak a diktatúra egyházellenes tiltásaihoz. A megközelítés egy ökumenikus jellegű bemutatás, szubjektív nézőpontból, mintha egy túlélő egyházi személy naplójából olvasnánk a történetet.

Interaktív kiállítás – Egyházüldözés 1945–1990 között

„A kommunizmus nemcsak politikai párt, hanem legelsősorban világnézet; vallás ellen, Isten ellen, emberi lélek ellen, apostoli hitvallás ellen, Tízparancs és erkölcs ellen. Gyilkol, rabol, zsúfolja a börtönöket, a szibériai munkatáborokat. Lezülleszti az egyént, tönkreteszi a családot, csordává teszi a tömeget. (…) A történelem legkegyetlenebb rendszere ez.”

(Mindszenty József)

A II. világháború eseményei sok emberi sorsot törtek ketté, reménytelenséget, halált hoztak, de ami utána következett, arról senki sem gondolta volna, hogy sokak számára még szörnyűbb és embertelenebb lesz. Az 1945 és 1989 közötti időszakban a közép-kelet-európai keresztény egyházat ért támadások olyan túlélő ösztönnel ruházták fel a hívő közösségeket, valamint az egyház tanítóit, amelyről nekünk, az utókornak erkölcsi kötelességünk megemlékezni. Meríteni tudunk abból az erőből, meggyőződésből, kitartásból, amely körülvette hivatásukat, életüket. A Mindszentyneum II. emeleti állandó kiállítása ezt a rendíthetetlen hitet veszi alapul és az elszenvedettek sajátos történeteiből ihletődik. Egyfajta közös „napló” megnyitása ez, amelynek írói egy emberként tekintenek vissza az átélt eseményekre. Történetük a jól kigondolt, ellenük szőtt propagandáról, a titokban működő, csendes hitéleti tevékenységekről, a megfigyelésről, a kirakatba helyezésről, a meghurcolásról, majd a bebörtönzésről, a szabadulásról és az emlékezésről szól.

(F)Egyház

A kommunista diktatúra a terror, a megfélemlítés eszközeit használva igyekezett megszüntetni a vallásos életet, meggyötörte a történelmi egyházakat, az együttműködés látszatát keltve pedig a „fegyházak rácsainak árnyékában” engedte csupán működni, folyamatosan megfigyelés alatt tartva őket.

Megható kedvenceink

Bors-Bulbuk Zsuzsanna, kurátor szívleli: túlélési mechanizmusok

„Valahányszor bejárom a tereket mindig újabb és újabb részletek érintenek meg, amelyeket aztán gondolatban hazaviszek magammal és napokig emlegetem őket, elmélkedem róluk. Az utolsó előtti teremben, a Rotondo körüli sajátos túlélési mechanizmusok, ha úgy tetszik szabályok, amelyeket a meghurcoltak találtak ki elméjük és lelki épségük megóvása végett. Ilyen céllal véste Ordass Lajos evangélikus püspök zárkaajtajára azt a 10 napirendi pontot, amelyek értelmet és teendőket adtak neki a börtönben töltött mindennapokban. De ezért fogalmazta meg Olofsson Placid bencés atya is 4 alapvető szabályát a túlélésről, és ezek közé tartozik Lénárd Ödön, 18 évig börtönviselt piarista szerzetes egyik vallomása is, amelyben őszintén mesél egy valós, általa megélt pánikhelyzetről.

Ezekről a “kapaszkodókról” mesélnek nekünk az utolsó terem megtört életút oszlopaiban bemutatott tárgyi emlékek is, amelyeknek hihetetlen ereje és hatása van ma is. Én hiszem, hogy mindannyiunk életében ott az isteni fény, csak tudnunk kell feléje fordulni és akkor békére lelhetünk minden helyzetben, minden körülmények között.”

Soós Viktor Attila, egyháztörténész szívleli: személyes tárgyak

Kedvencünk

Áldozatok portréi
„A kiállításban az áldozatok portréit, az arcokat, a szemeket emelném ki. Különböző életutak, de Krisztusért vállalták a megpróbáltatásokat, nehézségeket.”

„Boldog Brenner János tárgyai azért kedvesek számomra, mert ő volt az első, akinek megismerhettem, kutathattam az életútját. Élete, odaadása, bátorsága, hősiessége példa számomra. Rajta keresztül kaptam meg történészi hivatásomat.”