Mindszenty bíboros időskori főpásztori tevékenységét és szellemi örökségét az a művészi installáció jeleníti meg, amely áttört fényeivel egy lugassá – a bíboros szavával „oázissá” – varázsolja ezt a félköríves termet, amely életútjának külföldi, emigrációs időszakát mutatja be.
„Oázisnak” nevezte azt a légkört, amikor az ő szeretett magyarjaival találkozott szerte a világon. „Mindenki egy magyar falevél egy közös magyar fáról.” (Köln, 1973. május 1.)
Oázis – magyarok felkeresése a nagyvilágban
Életének utolsó éveit kéziratai – legfontosabbként az Emlékirataim – rendezése mellett a lelkipásztori körútjai tették mozgalmassá és változatossá. Európa számos nagyvárosán kívül felkereste az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Afrikában, Ausztráliában és Dél-Amerikában élő „magyarjait”.
Érdekesség: Mindszenty két héttel halála előtt, 1975. április 21-én a venezuelai Caracas-ból pásztorlevelet intézett a nagyvilágon élő magyarokhoz: „Amióta 1971. szeptember 28-án el kellett hagynom nekem is hazámat, azóta kisebb-nagyobb megszakítással járom a világot és keresem az egész földgolyón szétszóródott magyarokat.”
TIPP: A Mindszentyneum főhomlokzatán Csehimindszent felirattal induló beton lamellákon felfedezheti az összes helyet, ahol egészen Fokvárosig Mindszenty József megfordult élete során!
Kurátorunk, Nemesné Dr. Kis Tímea kedvence:
A számomra legkedvesebb tárgyak egyszerűségükkel tűnnek ki a tárlatban láthatók közül: ezek a Bucsis Gyula emigrációba kényszerült zalaegerszegi gimnáziumi tanár által 1960-ban Bécsben Mindszentyről írott gépelt visszaemlékezés, illetve Csonka Emil A száműzött bíboros című kötetének másolata, mely Panágl Jenő tornyiszentmiklósi plébános hagyatékából került elő. Utóbbi Emilio Vasari: Cardinalis relegatus címmel, a tartalmát jól titkolva kapott helyet az atya könyvespolcán. Mindkét mű megrendítő emléke annak, hogy a zalai hívek az államhatalom minden igyekezete ellenére sem felejtkeztek meg Mindszentyről.