1968-ban, a magyarországi szabadtéri néprajzi múzeumok közül elsőként nyitotta meg kapuit a Göcseji Skanzen (Falumúzeum) Zalaegerszegen. Nagy szenzációnak számított, hogy a külföldi példák után végre Magyarországon is felépülhetett egy szabadtéri gyűjtemény.
A városközponttól nem messze, a Zala folyó holtágának területén kapott helyet az új kiállítás, amely a Zala megyei Göcsej 19–20. századfordulójának népi építészetét, az itt élt emberek életmódját és paraszti gazdálkodását mutatja be. Göcsej egészen a 20. század közepéig egészen elzárt vidék volt, ez a helyzet pedig konzerválta a települések szerkezetét, a hagyományos építkezési módokat, a porták építményeinek formáját, elrendezését, velük együtt pedig a gazdálkodást és az életmódot is. Az 1950-es években a falvakban még nem volt ritka a zsúptetős házak sora, sőt álltak még az egészen archaikus, a korábbi évszázadok építészetét őrző kémény nélküli füstöskonyhás lakóházak is.
A Göcseji Skanzen ötlete
Az 1950–1960-as években a települések a modernizáció útjára léptek. A régi boronaházak helyére egy-két évtized alatt sok új cseréptetős téglaház épült. A zsúptetős házak eltűntek az utcákról és rövid idő alatt megváltozott az ország egyik legarchaikusabb megyéjében a falvak képe. A rohamos átalakulás láttan indult gyűjtőútjára a falumúzeum létrehozója, Szentmihályi Imre, aki ezt a hagyományos paraszti világot szerette volna bemutatni az utókornak. A gyűjtőmunkában és a Falumúzeum létrehozásában kitartó társa volt Tóth János építész és Barabás Jenő néprajzkutató.
A Göcseji Falumúzeum
A múzeumi faluba kiválasztott épületeket a legrégebbi állapotukban építették fel, így azok eredeti formájukban láthatók. Míg a legtöbb zsúpos tetejű boronaház eredeti helyén már kéményt kapott, a Falumúzeumban egykori, azaz kémény nélkül, füstöskonyhás formájukban állnak.
A lakóházakban – a legrégebbi, Felsőszenterzsébetről származó ház kivételével – a konyha és a kamra mellett szoba is van, az udvarokban pedig istállók, ólak, kutak, további gazdasági épületek épültek fel. A bemutatásból a hegyi pincék sem maradhattak ki, hiszen a 19. század végi filoxéravészig, ami kipusztította a szőlők nagy részét, Zala megyében jelentős bortermelés folyt.
A múzeumi faluban a lakó- és gazdasági épületek mellett a zalai falvak jellegzetes szakrális épületei: haranglábak, egy fatemplom és útmeneti keresztek is láthatók.
Göcsej
Az ország egyik legcsapadékosabb területén, hatalmas erdőségek között az itt élők kisebb irtásterületeken gazdálkodtak és állattartáson alapuló paraszti gazdálkodást alakítottak ki. A sovány, rossz adottságú földjén archaikus jellegű szántógazdálkodást folytattak, amely állattartással egészült ki. A göcseji emberek megélhetését az erdők egészítették ki: az erdők adták a lakóházak, gazdasági épületek, valamint a használati eszközeik alapanyagát, a fát és lehetőséget nyújtottak a gyűjtögetésre: gombászásra, madarászásra, eprészésre, sőt, még méhészkedésre is.