Az Állampárt, ahogy lehetett, a sorok mögött egyházellenes pártpropaganda gépezetet indított. Legelőször összeesküvés elméletek, hecckampányok, hamis sajtóhírek nehéztüzérségével támadtak az egyháznak, hogy mielőbb meggyengítsék a beléjük vetett hitet az emberekben.
Az egyházi sajtót is elkezdték egyre erősebben cenzúrázni, hogy ne is nyerhessen teret a klerikális reakció.
Egyházellenes pártpropaganda – „Klerikális reakció”
A II. Világháború után a történet elkezdődik. A klerikális reakció elleni harc a korabeli médiában, a tömegbefolyásolás legfontosabb eszközeivel, az összeesküvés-elméletekkel, hecckampányokkal, hamis sajtóhírekkel vette kezdetét, amelyeknek legtöbbje az egyházi személyek, közösségek, a „klerikális reakció” ellen irányult. Ezért a kiállítás második terében a látogatók egy archív újságlerakatban, raktárszerű helyiségben találják magukat, ahol a falakat beborító manipulatív propaganda-áradat, a szatirikus hetilapok gúnyrajzai, az újságkupacok tömkelege, a rádiókból hangzó agresszív beszédek és a televízióból folyó vádaskodások, gyűlöletkeltő filmek idézik meg a kommunista-szocialista éra hangulatát.
A több száz újságcikk, karikatúrák és röplapok mellett 10 archív filmhíradó is megnézhető. Beleolvashatsz régi újságcikkekbe, a rádióból Rákosi beszédének részlete szól.
Cenzúra
A Rákosi-diktatúra kiépítői nem engedhették meg az állami ellenőrzéstől független információs csatornák működését, kemény cenzúra működött az egyházi lapokban is. Később a Kádár-rendszer is szoros ellenőrzése alatt tartotta az engedélyezett egyházi sajtótermékeket, és folyamatosan nagyító alá vonta őket. Semmilyen olyan politikai információ nem jelenhetett meg bennük, amelyek a pártállammal szembeni kritikát, ellenszenvet fogalmazták meg. A szigorú cenzúrát jól illusztrálják a teremben elhelyezett érintőképernyőn olvasható egyházi sajtóelemzések, kimutatások, jegyzőkönyvek.
