A megfigyelt vallásos gyermekek legtöbbször csupán illegális cserkészet és álcázott táborozások alkalmával tudták csak gyakorolni hitüket, mindezt többnyire a természet lágy ölén, közösségi életet élve, önfeledt jókedvvel és játékokkal egybekötve.
Ebben a teremben ezeknek az álcázott táborozásoknak, kirándulásoknak állítottunk emléket a korabeli tárgyakkal, képes és rajzos dokumentációkkal.
Cserkész tábor
A harmadik kiállítótér egy hatalmas tábori sátorba nyílik, amelyben vidám gyermekarcok köszönnek vissza a fényképekről, ártalmatlan gyerekrajzok illusztrálják a fiatalok határtalan fantáziáját és jókedvét, mindezt egy zavartalannak tűnő, idilli környezetben. Az egész olyan, mint „a vihar előtti csönd”. Egy biciklire szerelt rózsafüzér, egy levetett cserkészhátizsák és egyéb személyes tárgyak árulkodnak arról, hogy hová is csöppentünk. Ugyanis a tiltások, a cenzúrák, a folyamatos megfigyelések közben a hitélet gyakorlása álcázva, de továbbra is zajlott, és ennek helyszíne gyakran a természet volt. Bár a cserkészet maga illegálisnak számított, de a fiatalok megtalálták a módját annak, hogy összegyűljenek, indiánköntösbe bújtatott szerepjátékok és táborozások során közösségformáló tevékenységeket folytassanak. Igaz, nem vehettek fel nyakkendőt, nem volt egyenruhájuk, de a sátor, a tábortűz, a madárcsicsergés, a közös imádságok, beszélgetések, valódi élménnyé varázsolták az együtt töltött időt, megalapozva közben életük legfontosabb alappillérét, keresztény hitüket. Tudták, hogy, amit tesznek tiltott, mégsem féltek megélni keresztény hitvallásukat. Nem foglalkoztak azzal, hogy megfigyelik őket, csak az Égre emelték tekintetüket és hittek jövőjükben, ahogy azt egy általuk írt versike is mutatja:
„Mire elérkezünk majd a férfikorba,
Csak az égre nézünk, sohasem a porba
Soha nem adjuk fel szilárd elveinket
Krisztus irányítja férfiéletünket”
(Részlet a „Határkőnél” c. versből, írták Keve, Mityu, Miki és Palkó)
Tipp
Egy különleges emléktárgy: a biciklire szerelt olvasó
