A madárcsicsergős idillből egyszer csak egy korabeli enteriőrbe érkezünk. Olyanba, mint amilyenek a megfigyelők titkos lakásai voltak. Ez elsőre zavart is okozhat, hiszen egy éles perspektívaváltással kintről be, a megfigyeltekből a megfigyelők szerepébe helyezkedünk.
A lakásban első ránézésre semmi különös nincs, pont ezért ösztönzi a látogatót, hogy maga végezzen „házkutatást” és az apró „információ-mozaikokból” jöjjön rá az itt látható helyiség funkciójára.
K-lakás
A szoba különböző pontjain interaktív vörös szalagok vannak elrejtve, ezek adják a titok nyitját, amely során kiderül, hogy ez a lakás nem más, mint a korban elterjedt K(azaz konspirált)-lakások egyike, amelynek minden egyes apró berendezési tárgya egy precízen kigondolt, megtervezett álca része. Az ilyesfajta álcázott lakások helyszínei voltak nemcsak az ügynöki hálózattal való kapcsolattartásnak, hanem a Belügyminisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal dolgozói találkozásának is. Titkos hírszerző bázisként szolgáltak.
Fedezd fel a megfigyelők munkáját!
A kiállítás ezen része egy játékhoz hasonlítható, amelyben a látogató maga fedezheti fel, hogy miről is szólt „a megfigyelők” munkája. Ha jól körülnéz a térben, megtalálhatja azokat az operatív, úgynevezett „O” dossziékat, amelyeket az állambiztonság a megfigyelt személyeknek, csoportoknak, intézményeknek nyitott, és amelyekben minden olyan dokumentumot, „bizonyítékot” összegyűjtöttek, amely az adott ügyre vonatkozott: fényképeket, hálózati jelentéseket, levélellenőrzéseket, szoba- és telefon-lehallgatások tartalmait.
Beszervezettek
Ahhoz, hogy az operatív megfigyelések hatékonyan, tervszerű munkafolyamatként működhessenek, be kellett szervezni bizonyos jelölteket, ügynököket, akár az egyház tagjaiból is. Természetesen ezekről a beszervezési munkákról is készültek dokumentációk, ezek voltak a „B” dossziékként számon tartott gyűjtőmappák. Hogy egy ügynöknek hogyan kellett végeznie feladatát, mondjuk egy titkos házkutatás során, vagy egy operatív tisztnek hogyan kellett használnia ezeket a titkos lakásokat, azt szintén a Belügyminisztérium (BM) határozta meg és oktatófilmekkel, szaktanulmányokkal segítette beépített embereit.