A madárcsicsergős idillből egyszer csak egy korabeli enteriőrbe érkezünk. Olyanba, mint amilyenek a megfigyelők titkos lakásai voltak. Ez elsőre zavart is okozhat, hiszen egy éles perspektívaváltással kintről be, a megfigyeltekből a megfigyelők szerepébe helyezkedünk.
A lakásban első ránézésre semmi különös nincs, pont ezért ösztönzi a látogatót, hogy maga végezzen „házkutatást” és az apró „információ-mozaikokból” jöjjön rá az itt látható helyiség funkciójára.
K-lakás
A szoba különböző pontjain interaktív vörös szalagok vannak elrejtve, ezek adják a titok nyitját, amely során kiderül, hogy ez a lakás nem más, mint a korban elterjedt K(azaz konspirált)-lakások egyike, amelynek minden egyes apró berendezési tárgya egy precízen kigondolt, megtervezett álca része. Az ilyesfajta álcázott lakások helyszínei voltak nemcsak az ügynöki hálózattal való kapcsolattartásnak, hanem a Belügyminisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal dolgozói találkozásának is. Titkos hírszerző bázisként szolgáltak.
Fedezd fel a megfigyelők munkáját!
A kiállítás ezen része egy játékhoz hasonlítható, amelyben a látogató maga fedezheti fel, hogy miről is szólt „a megfigyelők” munkája. Ha jól körülnéz a térben, megtalálhatja azokat az operatív, úgynevezett „O” dossziékat, amelyeket az állambiztonság a megfigyelt személyeknek, csoportoknak, intézményeknek nyitott, és amelyekben minden olyan dokumentumot, „bizonyítékot” összegyűjtöttek, amely az adott ügyre vonatkozott: fényképeket, hálózati jelentéseket, levélellenőrzéseket, szoba- és telefon-lehallgatások tartalmait.
Itt magad is házkutatást végezhetsz, hiszen a rejtett tableteken és a titkos széfben is információkat találsz az egykori megfigyelők munkájáról! Így bújhatsz bele igazán egy megfigyelő bőrébe.
Beszervezettek
Ahhoz, hogy az operatív megfigyelések hatékonyan, tervszerű munkafolyamatként működhessenek, be kellett szervezni bizonyos jelölteket, ügynököket, akár az egyház tagjaiból is. Természetesen ezekről a beszervezési munkákról is készültek dokumentációk, ezek voltak a „B” dossziékként számon tartott gyűjtőmappák. Hogy egy ügynöknek hogyan kellett végeznie feladatát, mondjuk egy titkos házkutatás során, vagy egy operatív tisztnek hogyan kellett használnia ezeket a titkos lakásokat, azt szintén a Belügyminisztérium (BM) határozta meg és oktatófilmekkel, szaktanulmányokkal segítette beépített embereit.
