A K-lakásból egy hivatali helyiségbe kerülünk, amely nem más, mint az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) irodája. Az itt dolgozók a háttérből irányítják a folyamatokat, tartják kontroll alatt a különböző államellenesnek tekintett megnyilvánulásokat.
Bár a „reakciós klérus” elleni politikát a PÁRT – kezdetben a Magyar Dolgozók Pártja, majd 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt – dolgozta ki, de az általuk meghatározott feladatok végrehajtásában és megvalósításában fontos szerep jutott BM-en kívül az 1951-ben létrehozott ÁEH-nak is.
Az Állami Egyházügyi Hivatal feladatai
Hogy kik dolgoztak ebben a hivatalban? Hétköznapi emberek, akiknek mindennapi munkájuk az volt, hogy nyomást gyakoroljanak az egyház vezetőire, egyezményre kényszerítsék őket, és ha valamilyen demokráciaellenes „kilengést” tapasztaltak, akkor értesítsék a PÁRT vezetőit, akik döntöttek a büntetésről, és a végrehajtást az ÁEH-val együtt a BM-re bízták.
Kapcsolattartás, jelentések, információcserék
A teremben elhelyezett interaktívan használható telefonkészülékek, és az asztalon lévő többi tárgy a folyamatos kapcsolattartás és jelentésátadások, információcserék lebonyolításának eszközeit idézik meg.
A faltól falig magasodó kartotékfalban pedig az egykori ÁEH magasabb tisztséget betöltő tisztségviselőiről készült személyi lapok sorakoznak, a hivatali dolgozók életrajzai, mintegy számon tartva őket is, akár csak a megfigyelteket. A térben egy filmrészletet is láthatunk, mintegy „bizonyítékként” – Petényi Katalin és Kabay Barna 2009-es „Hitvallók és ügynökök” című filmjéből –, amelyben egy titkos papszentelés jelenetét rekonstruálták, amit kifigyelnek és lefülelnek.
684 oldalnyi kartoték faltól falig! Nagy Imre, tisztséget betöltők önéletrajzai, személyi lapjai között olvasgathatunk.
Folyosó: Súlyos szavak
Végtelennek tűnő vádaskodások, megbélyegzések, szavak, amelyeknek súlya van, és amelyek szinte összenyomják a soron következő szűk folyosón a rajta áthaladót. Nem kerülhetők ki, csak a meggyőződés, a hit az, ami igyekszik kritika alá vonni, és megkérdőjelezni igazságtartalmukat:
- „államellenes összeesküvő”,
- „kiskorúak megrontója”,
- „demokratikus államrend megdöntője”,
- „illegális kereskedő”,
- „szervezkedés vezetője”,
- „a Vatikán kémje”,
- „betiltott egyesület folytatója”,
- „fasiszta”,
- „imperialista”,
- „szovjetellenes”.
Ilyen és effajta jelzőkkel illették a különböző egyházi felekezetek képviselőit, papokat, hitoktatókat. Immár egyre több egyházi személy volt az államellenes feketelistán, akiknek méltóságát gyalázták meg, kényszerítették őket együttműködésre, az ellenük kreált hamis vádak tárgyalásáig.
