Elérkeztünk a tárgyalóterem lesötétített terébe, ahol a koncepciós perek zajlottak. A teremben a magasan elhelyezett bírói pulpitus és a vádlottak padja állnak egymással szemben.
Itt nem voltak egyenlő ellenfelek, egy előre megírt, precízen kivitelezett forgatókönyv alapján történt minden.
Koncepciós perek
A vádlottak elleni ítélet már a tárgyalás előtt eldőlt, ugyanakkor a jogi keretek látszatának fenntartásával rendezték meg magát a színdarabot, amelyben mindenkinek megvolt a pontos helye, a betanult szövegkönyve, és a végkimenetel is ismert volt. A hat lépésből álló „per-előkészítő” folyamat egyszerű volt, a párt előre meghatározta, hogy kit milyen vádakkal kell illetni, kik lesznek a vádlottak, és kik a tanúk.
„Beismerő vallomások”
A vádlottakból még a tárgyalás előtt, így, vagy úgy kikényszerítették a „beismerő” vallomásokat. Az ÁVH-s előadóik begyakoroltatták velük a „darab” minden egyes részletét. A vádlottak védői innentől kezdve már csak formai szerephez jutottak a tárgyaláson. A végén nem is volt más hátra, csak eljátszani az egészet, majd kihirdetni az ítéletet.
Ikonikus perek
Három kiemelt koncepciós per-csoport kerül itt bemutatásra, amelyek nemcsak, hogy ikonikusak lettek a vádlottak személyét illetően, de időbeli elhúzódásuk még a „békésebb” időszakban is zajlott.
Az első a Grősz-perként ismert Grősz József kalocsai érsek és társai elleni főper volt 1951. június 15. és július 20. között.
A második emblematikus per-csoport a Regnum-perek voltak 1961-ben, 1965-ben és 1971/1972-ben. Az első Regnum-per a Fekete hollók-eljárás keretében valósult meg. Ez a Fekete hollók-eljárás kiterjedt a volt ciszterci és jezsuita rendek, a KIOE [Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete] és a KLOSZ [Katolikus Leányok Országos Szövetsége], a Regnum Marianum és más ifjúsági szervezetek, a piarista és a bencés rend egyes tagjaira, valamint egyes papok által irányított közösségekre és csoportokra.
A harmadik per-csoportot pedig a KIE, azaz a Keresztyén Ifjúsági Egyesület elleni perek képviselik, amelyekre 1951-ben és 1967-ben került sor. A kiállítótérben a látogatók belehelyezhetik magukat mindkét nézőpontba, a vádlottak padjára ülve részleteket hallhatnak három elítélt visszaemlékezéseiből, megrendítő szavakat a tárgyalások előtti és alatti történésekről, a bírói magaslaton pedig végigpörgethetik a perek dokumentációs anyagát, egy-egy vetített összeállítással kiegészítve az interaktív tartalmakat.
Folyosó: Eltávolodás az Egyháztól
A tárgyalóterem utáni folyosón a látogatók, mint egy óriás fotóalbum lapjain, végigkövethetik az egymással szembe helyezett állami és egyházi nevelés mozzanatait, mintegy az egyházak elleni lejárató kampány utóéletét, egyben a társadalomra gyakorolt hosszútávú hatását. A Rákosi- és Kádár-korszak egyházpolitikája, a felekezetekhez, egyáltalán a vallásos világnézethez való viszonyulása meghozta kellő hatását. A jól megkreált közös ellenség-kép átformálta a hétköznapi emberek hithez, valláshoz, egyházakhoz való hozzáállását. Megrendült a bizalom, a folyamatos kérdőjelek a fejekben elburjánzottak, ez idővel eltávolodást vont maga után, amelyet felerősített a társadalom gyökeres átalakulása, modernizálódása, valamint a tudományos, materialista világkép, amely összeférhetetlennek bizonyult a vallásos világnézettel. A vallásos nevelést, az egyházi szertartásokat és az ünnepeket előbb behelyettesítették, majd felváltották bizonyos állami „változatukkal”: egyházi esküvők helyett polgári szertartásokkal, keresztelők helyett névadó ünnepségekkel, Karácsony helyett a Fenyőünneppel. Ez a váltás a hosszú évtizedek múlásával csak azoknál maradt természetellenes, akiknél mély gyökeret vert a hit ereje, és kitörölhetetlennek bizonyult.