A kiállítás első termében a történelmi egyházak üldöztetése teljes, 45 éves korszakát kontextusba helyezi, különbséget téve a Rákosi- és Kádár-korszak eszközei között, de el nem fedve azok szörnyűségeit.
Arra is fény derül, hogy a különböző egyházakat, különböző céllal és eszközökkel támadták.
Rákosi- kontra Kádár-korszak
A kiállítás elején szeretnénk egy történeti áttekintést biztosítani. A Rákosi-korszak a kemény, fizikai brutalitást helyezte előtérbe a „klerikális reakció” elleni harcban, míg a Kádár-korszak a körmönfontabb, finomabb eljárásokat részesítette előnyben. Megegyezésre, együttműködésre kényszerítette azokat, akik az ellenállás helyett kollaboráltak. Másként léptek fel a katolikus, és máshogy a református, az evangélikus egyházzal szemben, hiszen más-más célt akartak megvalósítani, más módon akarták felhasználni és másképp akarták megtörni a különböző felekezeteket. A bevezető terem jobb oldalán e két korszak emblematikus szereplői, az államapparátus oldaláról Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kádár János, Révai József, Aczél György és Miklós Imre, az egyházi oldalon Mindszenty József, Grősz József, Czapik Gyula, Ordass Lajos, Ravasz László jelennek meg.
Sűrített krónika
A bejárattal szemben egy sűrített „krónika” látható, amely az 1945 és 1990 közötti egyháztörténeti, politikai momentumokat veszi sorra, felkínálva az interaktivitás lehetőségét.
Idővonal
A sűrű információrengeteget audio-vizuális eszközök, régi filmhíradók, archív fotók teszik szemléletesebbé.
A 45 évet felőlelő, a fal teljes szélességét kitöltő idővonal érzékelteti az állam és az egyház közötti erők hullámzását, a fokozódó feszültséget és enyhülés fázisait.
A fal teljes szélességét kitöltő idővonal így minden korosztály számára kontextusba ágyazza az eseményeket. A mintegy negyvenöt évet felölelő krónika installációjának látványa érzékelteti az egyház és állam közti erők „hullámzását”, a fokozódó feszültség, majd az enyhülés fázisait is.
Objektív és szubjektív nézőpontok
A hangbúrákban objektív szemmel történészek, míg szubjektív szemmel a történéseket megéltek nézőpontja hallgatható meg.
Két harang formájú vetítőbúrában a korszak kutatói és a meghurcolt személyek két különböző megközelítésmóddal mesélnek az üldözött egyházak sorsáról: az egyikben objektív, külső történész szemmel (a korszak intézményrendszeréről, jogszolgáltatásáról, az egyes felekezeti egyházakról), a másikban szubjektíven, a történéseket megéltek nézőpontja tárul föl
