Megköszönve a múzeumbarát közönségünk bizalmát és évek óta tartó töretlen lelkesedését, idén úgy döntöttünk, valamivel szélesebbre tárjuk intézményünk kapuját, és olyan titkos helyekre is invitáljuk őket, ahová csak nagyon ritkán engedünk bepillantást.
A képzőművészeti raktárban azonnal meglepődést váltott ki a padlótól a mennyezetig érő speciális állványrendszer, ahol katonás sorrendben pihennek a festmények. Dr. Kostyál László művészettörténész a műremekek bemutatása előtt kitért az alkotások helyes tárolására. Ezután a közönség olyan festményeket láthatott a teremben, amelyek valamilyen formában kötődnek a gasztronómiához és az étkezéshez.
A történeti dokumentumtárban Erős Krisztina történész várta a kivételes helyzetben lévő látogatókat. A zalai és zalaegerszegi írott forrásokat gondosan őrző teremben megtudtuk, hogy savmentes borítékok és dobozok csak az elfogadottak, és a helyszínen a fő ellenség a pára. A gasztronómiai témához kapcsolódva 1918-ból származó kézzel írt és 1958-ban gépelt korabeli szakácskönyveket tekinthettek meg az érdeklődők, de előkerült néhány 1940-es élelmiszerjegy is, amire főleg a fiatalabb generáció tagjai csodálkoztak rá.
Rózsaszín álom – így jellemezte Kiss Nóra néprajzkutató azt a bájos, 20. század eleji kávéskészletet, ami néhány éve került a múzeum gyűjteményébe. A muzeológus főként a kávézás témaköréhez nyúlt, amikor a közönség elé tárta a néprajzi gyűjtemény további műtárgyait: két tófeji kerámiacsészét, cukortároló dobozokat, kávépörkölőt, kávéfőzőket. A néprajzi gyűjtemény amúgy is a konyhai téma kimeríthetetlen tárháza, nehéz feladat volt csupán néhányat kiválasztani.
A rendkívüli alkalom, a „raktárles” nagy élményt jelentett a múzeumbarát közönségnek, többen a közösségi oldalakon sajnálkoztak, hogy lemaradtak a valóban csak csekély létszámú érdeklődőt befogadó programról. Ígéretünkhöz híven azonban lesz folytatás, november 13-án ismét a színfalak mögé invitáljuk az érdeklődőket. A rendezvényre már lehet jelentkezni.
