A néprajzi gyűjtemény célja és területei
A Néprajzi gyűjtemény Zala megye, azon belül elsősorban Göcsej hagyományos paraszti életmódjának, gazdálkodásának, viseletének tárgyait és eszközeit, valamint népszokásainak, néphitének, szellemi kultúrájának emlékeit gyűjti. A parasztságon kívül a zalai kézműves és iparos réteg, a pásztorság és a kisnemesség életmódjának feltárása is a gyűjtemény kutatási területét képezi. A magyar társadalomban lezajlott 20. századi változások, a paraszti életmód átalakulása ill. megszűnése szükségessé teszi, hogy a 18. és 20. század első feléig terjedő gyűjtési korszakhatárt kibővítsük egészen a jelenkorig, valamint a gyári termékek elterjedése miatt már nem csak a kézműves ill. házilag készült tárgyakat, hanem a tömegcikkeket is gyűjtsük.
A néprajzi gyűjtemény történeti alapjai
Az 1950-ben alapított Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményét az etnográfus-igazgató Szentmihályi Imre, lelkes és szakavatott kutató hozta létre. A gyűjtemény alapját képezte az 1935-ben megalakult, majd a második világháborúban nagyrészt megsemmisült Göcseji Gyűjteményből származó mintegy 400 műtárgy, valamint a Fülöp István vezetésével működő Zalai Táj- és Népkutató Munkaközösség által gyűjtött tárgyak, illetve fényképek és folklórszövegek.
Szentmihályi Imre gyűjtőmunkája
Szentmihályi Imre korai gyűjtőútjain készült fényképei igazolják, hogy tudatosan készült a táj faépítészetét bemutató szabadtéri épületegyüttes, a Göcseji Falumúzeum felépítésére. Gyűjtőmunkáját is ez a törekvés határozta meg, ezért a Múzeum néprajzi anyagának meghatározó részét képezik az enteriőrökben bemutatott bútorok, háztartási és mezőgazdasági eszközök, textilfélék. Faragott mángorlóink már többször bemutatott országos jelentőségű tárgyegyüttest alkotnak. Számos kisiparos (mézeskalácsos, kádár, asztalos, kékfestő, kalapos, kötélverő stb.) műhelyének szerszámkészlete is gyarapítja a gyűjteményt. Szentmihályi fényképein megörökítette az elmúlásnak indult archaikus világot: a göcseji parasztportákat, a kódisállásos lakóházakat, hegyi pincéket, kisnemesi kúriákat, a szeges településszerkezetet és az ott élő embereket. A néprajzi gyűjteményben található pásztorfaragások, bőrtárgyak, hímzések és szőttesek mintakincséből ma is merítenek kézműves alkotóink.
A gyűjtemény bővítése és új területek
Szentmihályi Imre kutatásai révén a településnéprajz, a népi építészet és a lakáskultúra tárgyi emlékeinek gyűjtése vált meghatározó iránnyá. Az őt követő néprajzkutatók munkássága révén új területekkel gyarapodott a néprajzi gyűjtemény (pl. iparosműhelyek és üveghuta berendezése, a cigányság helyzete, újabb társadalmi változások).
Marx Mária munkássága és a néprajzi gyűjtés korszakhatárai
Marx Mária kutatásai révén nem csak a textilek – szőttesek és viseletek – és a szilikát tárgyak gyűjtése került előtérbe, hanem a zalai népi iparművészek és népművészek alkotásainak reprezentatív munkái is már megtalálhatók a gyűjteményünkben. Ezeken kívül letűnt mesterségek műhelyei is bekerültek a gyűjteménybe (pl. kefekötőműhely). A néprajzi gyűjtés korszakhatárainak bővülését jelzi, hogy már gyáripari termékek, egyes korszakok ikonikus tárgyai is a gyűjtemény részét képezik. Ugyanakkor egy magángyűjteményből bekerült, évszámmal jelzett borotvatok példája mutatja, hogy nem kell lemondanunk az archaikus néprajzi tárgyak gyűjtéséről sem.
A néprajzi gyűjtemény jelenlegi állapota
2025-ben a néprajzi gyűjteményünkben több mint 13 ezer műtárgyat őrzünk.
