A II. világháborút követő évtizedekben a város társadalmának “szocialista átalakulása” folyt. A hatalom a város iparosítását tűzte ki célul. A folyamat dolgozók tízezreit igényelte.
A kollektivizálás nyomán földjét vesztett falusi munkaerő az új gyárakban, üzemekben talált munkát magának.
Vidéki kötődés
A beköltözők nehezen szokták meg a városi létet, a szigorú munkaidőt és a gyári munka monotonitását, ezért sokáig őrizték vidéki kötődésüket. A hétvégeken visszajártak falujukba művelni a háztájit és a „hegyet” – ilyenkor szinte kiürült a város.
Csak a második-harmadik generáció érezte igazi egerszeginek magát. A hatvanas évektől zajló lakótelep-építések és az olcsó hitel lehetővé tették saját lakás vásárlását, vagy kockaház építését a gyorsan terjeszkedő város új övezeteiben. A hetvenes évektől egyre többen szereztek telket is a Zalaegerszeg körüli dombokon. Az ott felépült pincék sok „faluról jött” egerszegi számára adtak lehetőséget a földművelő, kertészkedő életmód folytatására.
Az anyagi gyarapodáshoz szükséges munka és másodállás kevés szabadidőt hagyott számukra. Idejük egy részére a hatalom tartott igényt, részt kellett venniük a munkaverseny mozgalomban és a rendszer erejét demonstráló szocialista ünnepeken, felvonulásokon.
Munkásváros a szocializmus idején
Zalaegerszeg számos iparágban jeleskedett a szocialista Magyarországon, úgy a textil- és bútoriparban, mint a cserépkályha gyártásban. Ezen termékeny időszak legikonikusabb termékeit is megnézheted a kiállítás ezen részén.
Csillagjegyes kályhacsempék
A zalaegerszegi gyárak, üzemek termékeit bemutató vitrinünkben látható néhány szép kályhacsempe.
A 12 csillagjegyet ábrázoló sorozatot Németh János Kossuth díjas kermikusművészünk tervezte a helyi Cserépkályhagyár számára. A szériából nemcsak kályhák, hanem faliképek is készültek.
A gyár dolgozói szívesen díszítették velük otthonaikat. (tárgyleírás: Béres Katalin)
Brád András ruhaterve
1964-től a zalaegerszegi Ruhagyár divattervezőjeként Brád András iparművész szabta meg a gyár termékeinek stílusát, befolyásolta a hazai férfidivatot. Könnyed stílusban megrajzolt ruhaterveihez rögzítette a megvalósításhoz szükséges szövetmintát is. Férfiöltönyök mellett tervezett alkalmi és gyermekruhákat, 1976-tól az Ez a divat című szakfolyóirat Ádám-rovatának vezetője volt. Tervezett plakátokat, aprónyomtatványokat is, jónéhány példányt őriz múzeumunk belőlük. (tárgyleírás: Béres Katalin)
Makramé az 1970-es évekbeli szoba enteriőrből
Az 1970-es években népszerű szabadidős tevékenység volt a kézimunkázás. Nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is szívesen tanulták meg az új, divatos technikákat, így a csomózással készített makramét is. Az elkészült virágtartók, függönyök, faliképek az otthonok lakásdíszei lettek, amíg egy újabb divathullám le nem cseréltette őket. Egy szép példányát mutatjuk be a korszakot idéző enteriőrünkben. (tárgyleírás: Béres Katalin)
Tófeji padlóváza
A zalaegerszegi otthonok szinte mindegyikét díszítette tófeji kerámia; váza, hamutartó, kávéskészlet vagy sünös, teknőcös ceruzatartó. Igen népszerűek voltak a padlóvázák is. A kiállításunkban látható példány a tófeji kerámiák minden jellegzetességét magán viseli: belül sárga, kívül narancsvörös máz fedi, rücskös felületét a tengeri szivaccsal rávitt sárgás fedőmáz adja. (tárgyleírás: Béres Katalin)
Kurátorunk kedvence: Freddy garnitúra az 1970-es évekből
Ha a kiállításunkban bemutatott bútoregyüttesre nézek, gyermek- és ifjúkorom világa jut eszembe. A szüleim által épített falusi kockaház leányszobájába is egy hasonló garnitúra került, igaz azt nem Freddynek, hanem Emíliának hívták. Azt is a Zala Bútorgyárban gyártották, elemeiben is hasonló volt, a gardróbsorral magasított szekrénysor kétajtós szekrényt, bárszekrényt, vitrint, könyvespolcot, valamint fiókokat foglalt magába. Leginkább a frontja különbözött, magasfényű, lakkozott felülete volt, míg Freddynket matt tölgyfurnérral, és vékony díszlécekkel dekorálták.
(Béres Katalin)
Annak köszönhette népszerűségét, hogy a hozzátartozó ülő és fekvőbútorokkal együtt egy garnitúrába ötvözte, s egy szobába helyezte el a korábban elkülönült bútorfajtákat, a hálószobát, a nappalit és olykor az étkezőt is.
