Középkori életmód, ruhaviselet, várak, fegyverek, ételek és italok. Ki ne lenne kíváncsi, hogy régen, a középkori emberek hogyan élték az életet? A régésztábor a történelem iránt fogékony gyerekeket szólította meg és bíztunk benne, hogy ez az időszak – habár nagyon régen volt -, hívogató lesz a diákok számára. Az sem gond, ha a gyerekek fejében cikáznak a történelemórán hallott szavak, mert mi majd azon leszünk, hogy a fiatalok nyelvén és érdeklődési területükhöz igazodva rendet tegyünk a sok információ között.
Az első nap az ismerkedéssel telt. Megismertük egymást, a múzeumot, a régészek munkáját. Simmer Lívia régész kolléganőm számos leletet mutatott a gyerekeknek, amelyeket az elmúlt években a föld mélyén talált. Megpillantottuk a közel hétezer éves Egerszegi Vénuszt, ami a közeli ZalaZone járműipari tesztpálya helyén került elő. Nem csoda, ha még aznap ellátogattunk arra a helyre, ahol ma már modern épületegyüttes és izgalmas pályák fogadják a látogatót.
Második nap a gasztronómiáé volt a főszerep. Megbeszéltük, a régi kor embere mit evett, s abban mindannyian egyetértettünk, hogy ők is fűszerezték az ételeket. Játékos feladat segítségével felismertük a rozmaring, az oregánó és a kurkuma illatát. A belvárosi levéltárba ellátogatva értékes okleveleket és viaszpecséteket néztünk meg, majd visszatérve a múzeumba kipróbálták a gyerekek a lúdtoll használatát, és tintával iniciálékat formáztak.
Másnap a szomszédos vármegyébe kirándultunk. Vasváron megtekintettük a domonkos rendtörténeti kiállítást, középkori ihletésű ruhákat és páncélöltözetet vettek fel a gyerekek. Persze a vasvári sánc sem maradt ki az állomások közül, ahol egy helyi régész mesélt nekünk az ásatás történetéről. A fiúk íjászkodtak, a lányokkal együtt számháborúztak, igazán jókedvű délutánt töltöttünk el közösen.
Következő nap a fegyvereket vizsgáltuk meg, az Elődeink élete című állandó kiállításban arra is van mód, hogy a látogató a saját bőrén tapasztalja, milyen súlya volt egy kardnak vagy egy pajzsnak. A történelmi belváros szívében bejártuk a láthatatlan egerszegi vár határvonalát, Orha Zoltán régész kollégám pedig érdekes történeteket mesélt közben a fiataloknak. Az idei régésztábor során régészeti ásatást nem volt módunk megtekinteni, egy különleges programra mégis kaptunk meghívást. Fémkeresőgépet próbálhattak ki a diákok, ami nagyszerű segítsége mindig a régészeinknek egy-egy ásatás előtt.
A régésztábor befejezéseként egy kicsit a Göcseji Skanzenben a kézműves tábor tagjainál vendégeskedtünk. Kipróbálták a diákok a népi gyermekjátékokat, a gólyalábon való járást, a kötélhúzást, a bakugrást. De a közös önfeledt falatozás sem maradt el, hiszen a játék közben sült a gyümölcsös pite, igazán autentikus uzsonnát kínáltak a táborvezetők.
Öt értékes napot töltöttünk el időutazással, ismeretek bővítésével, tapasztalással. Ki tudja, talán a jövő régészpalántái éppen most döntöttek e szép hivatás mellett…
