2013. 07. 29. – 2013. 08. 23.
Ásatásvezető: Straub Péter (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg)
Munkatársak: Dr. Heinrich-Tamáska Orsolya (Geisteswissenschaftliches Zentrum Geschichte und Kultur Ostmitteleuropas e. V., Leipzig), Dr. Roland Prien (Karl-Rupprechts-Univ. Heidelberg)
Ásatási engedély száma: ZA/05D/EU/0083-11/2013
Konzulens: Dr. Müller Róbert
A Nemzeti Kulturális Alap Építőművészet és Örökségvédelem Kollégiumának támogatásával
A 2013. évi ismételten német-magyar közreműködéssel végzett feltárás – mint hitelesítő ásatás – a korábbi munkánkat folytatva összesen nyolc szelvény kijelölésével két épületre koncentrált. A két legnagyobb méretű szondát menetközben több kisebb alszelvényre bontottuk. Nyitottunk továbbá két közepes és négy kisméretű szondát is, utóbbiak mindössze 6 négyzetméter kiterjedésűek.
A 2009/2 és 2011/2a-b szelvények közelében, azoktól keletre az ún. ’A’, vagy más néven 25. számú épület területén három szelvényt jelöltünk ki: a 2013/2C-t (ezt menetközben hat kisebb egységre osztottuk: 2C1–6), valamint a 2C7-et és a 2C8-at.
Idei kutatásunk másik területe a 27. számú épület volt, ahol öt szelvényt jelöltünk ki: a 2013/3A-t (ezt a továbbiakban négy kisebb egységre bontottuk: 3A1–4), valamint a 3A5-öt, 3A6-ot, 3A7-et és a 3A8-at. A szelvények területe összesen 165,8 nm.
Az 25. számú épületnek döntő jelentősége van mind az erőd építése előtti nyomok kutatásában, mind pedig a terület népvándorlás kori használatának kérdésében. Az épület 3.300 négyzetméterével pannoniai viszonylatban is különösen nagyméretű, melynek rendeltetéséről, alaprajzáról és periódusairól számos elképzelést találni a szakirodalomban. Már a 2009. majd a 2011. évi ásatás is egyértelműen megmutatta, hogy a Csák Árpád-féle 1906-os alaprajz és az elmúlt években nagy területen elvégzett geofizikai felmérések eredményei azért nem egyeznek, mivel több fázis épült egymásra. A területről a korábbiakban folyt ásatások leletanyaga a Kr. u. 3. század vége/4. század elejétől a Kr. u. 6–7. századig keltezhető.
A 2013. évi ásatás az épület keleti végét kutatta, ahol a geofizikai felmérések alapján az eddigi alaprajzhoz kapcsolódóan kőfalak is várhatók voltak. A területén kijelölt legnagyobb szelvényünket hat kisebb egységre osztottuk (2C1–6). Célunk az volt, hogy tisztázzuk az épület keleti zárófalát, valamint az épületen belüli padlórétegek, illetve az épületen kivüli rétegek csatlakozását.
Kutatásunk során kiderült, hogy a Csák-féle alaprajzhoz képest a keleti fal L-alakú zárodása nyugatabbra volt, s a kb. 90 cm széles alapozásoknak csupán a legalja maradt meg, mintegy 40-50 cm mélységben. Az épületen belül csupán a szelvény északnyugati sarkában sikerült egy talán padló alapozásként értelmezhető felületet feltárni, a többi részen a hajdani padlószint sajnos már nem maradt meg. Ez azzal is összefügghet, hogy a terület enyhén lejt a Balaton irányába, ezért itt erősebb erózióval is számolni kell. A faltól nyugatra két további szelvényt nyitottunk (2C7 és 2C8), amik a 2009. évi szelvényeinkhez csatlakoznak. A 2C8-as szelvenyben előkerült egy terazzo padló, valamint a Csák Árpád-féle alaprajról ismert É-D-i irányú kiszedett fal.
A georadar felmérések alapján feltételezett további falapozásoknak kelet felé, az L-alakú falon kívül nem volt nyomuk. Csupán különböző árkok és gödrök jelentkeztek, melyek részben római koriak, de vannak köztük őskori objektumok is. A 2C2 és 2C3-as szelvényekben építési törmelékkel feltöltött nagyméretű objektumokat tártunk fel, ezekből többnyire római kori leletanyag került elö. Továbbá kibontottunk egy majdnem 2 méter mély gödör is, melynek betöltésében több réteget lehetett elkülöniteni. Ebből többek között két teljesen ép La Téne-kori vaslándzsa, egy római pilaszter töredék és római érme is előkerült. A 2C2 és 2C3-as szelvények keleti metszetfalában egy laza betöltésű, omladékkal teli objektum jelentkezett, melyet teljes egészében – mivel a szelvényen kivülre nyúlt – nem tudtunk feltárni. Ebből az objektumból került elő egy összenyomott, horpadt oldalú római bronzedény, mely korábbi fenékpusztai feltárásokból ismert fémdepókból származó formákkal hozható kapcsolatba.
A 2C jelű szelvényeinkkel összességében sikerült újabb részletekkel bővítenünk a 25. számú épület alaprajzáról rendelkezésre álló ismereteinket, arra vonatkozóan is, hogy miképpen használhatták az épület melletti teret.
A 2013/3A jelű szelvényeket a 27. számú épület területén nyítottuk meg. Az épület alaprajza nem feltárásból, hanem szőlőrigolírozás során a felszínre került falmaradványok alapján kiszerkesztett felmérésből volt sokáig ismert a szakirodalomban, ami az utóbbi évek légifelvételei- és geofizikai felmérései alapján erősen módosult: az. ún ’C’ épület helyén valójában egy apszisos (27. számú) és egy négyszögletes helyiségekből álló nagyobb épülettel (24. számú) számolhatunk; utóbbit 2009-ben sikerült is részben megkutatnunk. Az idei ásatás a 27-es épület építési fázisait, illetve rendeltetését próbálta tisztázni.
Szelvényeinkben az épületből csupán a falak alapozásainak alját találtuk meg, maximum 40-50 cm magas felmenőfallal, nagyon rossz állapotban. Ezeket szinte az aljukig mindenhol megbolygatta az itt még az 1960-as évekig működő szőlőrigolírozás. A még meglévő emlékek védelmében éppen ezért ajánlatos lenne a területen a további mezögazdasagi munkákat leállitani, mert minden évi tárcsázás tovább ront az állapotukon.
Az épület teljes alaprajzának továbbá annak tisztázására, hogy a falak állapota mindenhol egységesen ilyen rossz-e, négy kisebb szondát nyitottunk. Padlószintek sajnos sehol nem maradtak meg, csupán az északi részen a 3A5-ös szelvényben – ahol a bejáratot feltételezzük – volt egy részen egy masszív köves réteg megfigyelhető, ami talán annak alapjaként értelmezhető. Egyetlen helyen – a 3A6-os szelvényben — találtunk a többitől eltérö összetételű, szélességű és alapozási mélységű falat, ami esetleg az épület több fázisára utalhat. A 3A6-os szelvényben a geofizikai felmérésből ismert falon kívül egy hypocaustum alapozását is sikerült dokumentálnunk. Annak teljes kiterjedését az idei ásatás keretében nem tudtuk tisztázni, ezért kérdéses egyelőre, hogy pontosan hogyan is illeszkedik az az épület eddig rekonstruált alaprajzába.
A 3A7-es szelvényben az épület déli nagy apszisának egy részletét ástuk ki. A falalapozás alatt őskori objektumot is feltártunk. A római falalapozások alatt a 3A3-as és 3A4-es szelvényekben úgyszintén találtunk bronzkori- és vaskori rétegeket, illetve gödröket is feltártunk, melyeket vágtak az római alapozások.
A 3A szelvényekből előkerült régészeti leletanyag meglehetősen kevés, a padlók elszántása mellett nyilván sok leleletanyag megsemmisült. Az előkerült Kr. u. 4. századi érmek és a kevés késő római kori kerámia azonban támpontot az épület építési idejének tágabb keltezéséhez. Későbbi használatra utaló leletenyag nem került elő.
A szelvényeinkben feltárt és dokumentált falmaradványokat az ásatás végeztével kézi erővel földdel óvatosan elfedtük, majd a szelvényeket munkagéppel visszatemettük.
Straub Péter
ásatásvezető régész
