Müller Imre festőművész-grafikus időszaki kiállítása a Velencei koponyák – Memento mori címmel a művész kedvenc városának tematikus alkotásaira épül a Göcseji Múzeumban.
Izgalmas, kortárs művészeti kikapcsolódás.
Müller Imre életút
Müller Imre a zalaegerszegi Ságvári Endre (ma: Kölcsey Ferenc) Gimnáziumban érettségizett. Középiskolai tanulmányaival párhuzamosan Bedő Sándor, Gábriel József, Szabolcs Péter útmutatásával mélyítette el rajztudását. Ezt követően a Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskolában szerzett ékszerész képesítést, azóta ékszerészként és festő-grafikusként dolgozik. Hosszabb ideig a spanyolországi Malagában élt, kiállítása volt Madridban, Málagában, Marbellán, Firenzében, utóbb pedig Budapesten és Zalaegerszegen, ahová 2018-ban költözött vissza.
Sikereit elsősorban ékszerészként érte el, a festészet és a grafika felé a közelmúltban fordult a figyelme. Festményeinek alapélménye is ékszerész indíttatásából fakad: központi motívuma a gyémánt, ami feltűnhet strukturált változatban, geometrikus térrács formájában, vagy a maga izgalmasan csillogó, drágakő-valójában is, tiszta, steril környezetbe ágyazva. A gyémánt Müller képein szimbolikus jelentőséggel bír, a gazdagság, a hatalom jelképeként kap központi szerepet e kompozíciókon.
Velencei koponyák – az ihlet
A Göcseji Múzeumban most megrendezésre kerülő különleges atmoszférájú kiállítása voltaképpen egy szürreális álom. A művész kedvenc városa a csatornáiban, sikátoraiban, ódon épületeinek, palazzóinak falai között titkokat rejtő, de az örök fiatalság titkát is őrző Velence, a tengerek királynője, a karneválok otthona. Ez a csodálatosan színes történelmi világ párosul az alkotásokban a koponyákhoz fűződő misztikus képzetekkel. A patinás, gazdag építészeti kulisszák között egyszerre jelenik meg a karneválok önfeledt, de álarc mögé rejtőzve nyüzsgő hedonizmusa a lét törékenységére és végességére utaló koponya-motívummal. Maszkot viselnek maguk a koponyák is, ami a Memento mori intelmet a haláltánc jellegével is felruházza. A kiállítóteremben egymással táncolnak a festmények, a grafikák, a szobrok és a gazdagságot jelképező ékszerek, megidézve a hajdanvolt velencei karneválok titokzatosan vonzó, rejtelmes, a múlt homályából felbukkanó, majd ismét szertefoszló világát.