A Föld Napja előestéjén egy kivételes előadó vendégeskedett a Göcseji Múzeum időszaki kiállítótermében.
A Múzeumi esték sorozatunk ez alkalommal a néprajzi, természetismereti témáról szólt, az előadást pedig Bekő Tamás levéltári asszisztens, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára munkatársa tartotta. Az a levéltáros, akihez a történelmi korok közül a 20. század áll a legközelebb, a század háborúinak mikrotörténelme, de alapvetően egy nagyon szép témával szeret foglalkozni, ez pedig a családtörténelem. A Deák család genealógiájáról több előadást is tartott már megyeszerte.
Bekő Tamást gyermekkora óta lenyűgözte a természet, imádott erdő-mezőn csatangolni. Nem csoda, ha felnőttként faunisztikai kutatással is foglalkozik. Megfigyeli, fényképezi a növényeket és az állatokat, fotópályázatokra nyújtja be az alkotásait. A lepkékhez különös kapcsolat fűzi, amit ő csak nemes egyszerűséggel lepkeszerelemnek hív. Van is erre egy mondása
„Csak a kivételes emberek képesek felnőttként is gyermeki lelkesedéssel és szenvedéllyel élni a lepkeszerelem örök varázsának”.
Meghívásunkra egy természetismereti előadását hozta el a közönségnek: Vadregényes Girgácia, avagy a göcseji ember kapcsolata a természettel. Bevezetőjében egy 1882-ből származó cikket osztott meg a hallgatósággal, hogyan is jellemezte akkoriban a Vadász-lap újságírója a Göcsejben (Girgáciában) élő embereket. „A göcseji nép … életmódja különös: tavasszal madárfészkekből, nyáron gombával, ősszel gyümölccsel él, szüret után káposztára és sertéshúsra kerül, böjtben pedig tejjel, túróval és sajttal táplálkozik.” Miután fotókon megismertük a göcseji emberek családmodelljét, ruházatát és lakóhelyét, egy kicsit távolabbra merészkedtünk a házaiktól és máris a természet lágy ölén éreztük magunkat. Hatalmas erdőségek, amelyek megélhetési források voltak, virágos rétek, amelyek a nappali lepkéknek kedves élőhelyük, folyók, patakok és kisebb tavak, amelyekben számos halfajta élt. A göcsejiek régen mindent gyűjtöttek: falevelet, tobozt, makkot, szamócát, szedret, vadkörtét, gombát és gyógynövényeket, hiszen a régi időkben mindenki a saját maga orvosa is volt.
Számos érdekességet megtudtunk Bekő Tamástól, például azt, hogy a göcseji embernek a varjú és a kánya ugyanaz a madár (pedig nem), a fácánokat 1895 körül Angliából telepítette be Gróf Széchenyi Béla, tehát ez a madár nem őshonos szárnyasvad, és hogy régen a zalai erdők farkasüvöltéstől is hangosak voltak. A populációt azonban szervezetten irtották, főispáni intézkedések után minden egyes farkas fejére vérdíjat tűztek ki.
Aki esetleg lemaradt az előadásról, most pótolhatja, szívből ajánljuk Bekő Tamás előadásának megtekintését a Göcseji Múzeum YouTube csatornáján a https://youtu.be/iwyoqr-kjQ0 linkre kattintva.
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
