„Percre se feledd, hogy
testvéred minden magyar,
bárhol is éljen.”(Wass Albert)
1920. június 4-én iratták alá Magyarországgal a trianoni békediktátumot, amely felszabdalta határainkat, elcsatolta hazánk kétharmadát. Zalaegerszegen 101 évvel később ugyanezen a nyári napon, a Nemzeti Összetartozás Napján rendeztek tudományos emlékkonferenciát a város dísztermében.
A kilenc előadás mindegyike a trianoni békediktátum Zala megyei hatásairól és hosszabb távú következményeiről szólt. Leginkább Muraköz és Muravidék került fókuszba, hiszen ez a két terület érintette leginkább a Zalában élőket. Ahogy az előadásokból megtudtuk, eltérő volt a reakció, hiszen amíg Muraközben 90%-ban horvátok éltek, addig Muravidék javarészt magyarlakta terület volt. Ők 1920 után javarészt ott is maradtak, hiszen földjük, házuk, egész egzisztenciájuk ehhez a vidékhez kötötte őket.
A Göcseji Múzeum két történész-főmuzeológusa, Béres Katalin és Megyeri Anna is érdekes témákkal készültek a programra. Megyeri Anna néhány a zalai városokba került család életét bemutatva világított rá a békeszerződés hatásaira. Hiszen sok embernek a szülőföldjét hátrahagyva új helyen kellett gyökeret ereszteni. A fővárosi súlyos lakáshiány miatt pedig inkább a vidéki letelepedést választották.
Béres Katalin a Zalában zajló, a két világháború közötti időszak irredenta megmozdulásokat elemezte. Kezdetben, az 1920 előtt alakult Területvédő Ligának az volt a célja, hogy befolyásolni tudja a béketárgyalások menetét. Ahogy a történelmi tanulmányainkból ismerjük, ez nem sok sikerrel járt. Később tiltakozásokat szerveztek és a Magyar Revíziós Liga az elcsatolt területek visszaszerzését tűzte ki célul. Ehhez az új szervezethez Zala megye az elsők között csatlakozott.
Kiss Gábortól, a konferencia levezető elnökétől megtudtuk, a rendezvény valamennyi előadása kiadvány formájában a jövőben (előreláthatólag egy év múlva) napvilágot lát.
