Még hogy a múzeum unalmas hely? Erről bizonyosan másképpen vélekednek azok a gyerekek, akik a helytörténeti tábor résztvevői voltak a Göcseji Múzeumban. A kis Sherlock-ok, Ms. Marple-ok és Poirot-k nem is sejtették, milyen kalandokba keverednek (bevalljuk mi sem) a hét folyamán, mikor egy rejtélyes módon eltűnt múzeumi tárgy nyomába eredtek.
Történt ugyanis, hogy hétfőn a tábor első napján egy átlagosnak induló tábori reggelen, egy levél várta a táborozókat. A levelet a rendőrség küldte, melyben a gyerekek segítségét kérte a vasárnap este a zárás előtt, az Elődeink élete című állandó kiállításból eltűnt műkincs felderítéséhez. Az elkövető furfangos módon játszani és egy titkos számkód megfejtésére hívta a résztvevőket. A gyerekeknek nemcsak a műkincs hollétét, hanem az elkövető indítékát és a bűnügy történetét is fel kellett tárniuk.
Elkezdődött a kaland. Jó nyomozók révén mindent alaposan megfigyeltek a tett helyszínén, kihallgatták a múzeum munkatársait és szorgalmasan jegyzeteltek. A nyomok a város különböző pontjaira vezették a gyerekeket és talán észre sem vették, de időutazáson vettek részt Zalaegerszeg történetében, a középkortól egészen a szocialista korszakig.
Első nap a nyomok a város történetének legrégebbi forrásainak őrzőhelyére, a levéltárba vezettek. Itt még az is fontos adalék volt, hányas szám alatt lakik a levéltáros. Kiderült, hogy a régi anyakönyvek sok titkot őriznek. Egy boríték tartalma a Mária Magdolna Plébániatemplomhoz vezette a gyerekeket, ahol a megtalált furcsa lakatok kulcsait kellett megkeresni az épület körül. Délután a kézműveskedésé lett a főszerep: készültek egyedi textiltáskák és batikolt kendők, melyek főszerepet majd egy másik történelmi korszakban kapnak.
A második napon a város egykori mesteremberei nyomába eredt a társaság, megismerték a céheket, az egykori török kút ma már nem létező helyét, az ispitát, a Szentháromság-szobor történetét. A Kálvária temetőhöz érve pedig újabb feladatok vártak a nyomozókra. Rejtélyes fonalgombolyagok, titkos mondatok várták, hogy a leleményes detektívek a nyomukra bukkanjanak. Délután pedig egy kézműves foglalkozást sajátíthattak el a gyerekek, papírkészítők lettek és a papírmerítés csínját-bínját tanulhatták ki.
Szerdán egy igazán izgalmas nap várt a nyomozókra. Az egykor volt Püspöki Fogadó lett az első úticéljuk, ahol nem várt kalandokban lett részük. A dualizmus időszakában épült Arany Bárány szálloda sok esemény helyszíne volt egykor, a gyerekek maguk is kipróbálhatták, hogy milyen lehetett régen a bálok hangulata, hiszen korabeli ruhákba öltözve egy eltűnt korszak részesei lehettek. A szálloda történetét megismerve bekukkanthattak a sok titkot őrző 216-os szobába is. Ebéd után egy békebeli cukrászda hangulatát idéztük meg, amikor közösen elkészítettük a múzeum féltve őrzött receptjeinek egyikét. A nap zárásaként egy vizes játékoké lett a főszerep, ruhadarab nem maradt szárazon…
A kalandok a két világháború közötti időszakban folytatódtak, a detektívek cserkészekké váltak egy napra és a nyomozás helyszínét áttettük a közeli csácsi arborétum hűs fái közé. A diákok megtanulták, mi fán terem a cserkészet, hogyan köszönnek egymásnak. Egy jó cserkész pedig maga készíti el az ebédjét, pucolja a hozzávalókat. A próbatételeken megszerzett jelvényeket pedig maga varrja fel a kendőjére.
Az izgalmak tovább folytatódtak az utolsó napon, ahol képzeletben 1970-ben kalandoztunk. A Mézgáék (igen, a mai gyerekek is ismerik) által elrejtett hátizsák nyomára kellett jutni, persze előtte tenni- és megfigyelnivalója akadt a kis detektíveknek. Délutánra maradt a hét csúcspontja, az elrejtett műkincs hollétét felfedni. Az ügyes nyomozók hamar kitalálták, hogy a tettes a sötét pincébe rejtette a titkos kóddal őrzött ládát. De a kitartó nyomozás meghozta a gyümölcsét, a műkincs előkerült, és fény derült a tettes kilétére is!
A Göcseji Múzeum az idei évben első alkalommal rendezte meg a nyomozós történeti tábort, de minden bizonnyal nem utoljára.
