Késő rézkori edények Sármellékről
2022. április 25. Sármellék.
Ekkor érkeztek meg a lánctalpas markolók és a teherautók, hogy kezdetét vegye az év legnagyobb méretű feltárása, 133.000 négyzetméteren. Hatalmas terület, több mint 18 focipálya nagyságú. Sejtettük, hogy nagy munka lesz. Volt már geofizikai felmérés, mely szépen megmutatta, mire számíthatunk. A 2021. évi próbafeltárás során belekóstolhattunk a lelőhelybe, de az igazán emberpróbáló feladat csak ezután következett.
Lassan elmúlt a nyár, talán az elmúlt évek legmelegebb nyara. A munkagépek folyamatosan nyitották meg a felszínt, újabb és újabb régészeti objektumok foltját jelöltük fel az altalajba. Voltak olyan foltok, melyekről már a formája, színe alapján meg tudtuk mondani, hogy milyen korú, és milyen funkciója lehetett. És természetesen voltak olyan jelenségek, melyeket csak a feltárásuk segített értelmezni, és van pár olyan gödör, amit még meg kell fejtenünk, hogy milyen célból hozták létre az egykor itt élők. 3035, ez volt az utolsó kiadott objektumszám.
A feltárás 7 hónapja alatt 12 régészeti korszak emlékei kerültek elő. A legkorábbi földművelők házai közel 8000 évvel ezelőtt álltak itt a folyóparton, amit ma Zalának hívunk. Ezt a települést még további 5 követte az őskor évezredei alatt. A keltákat követték a rómaiak, majd a germán törzsek vertek itt tanyát. A legfiatalabb leletek – a jelenkori gépalkatrészeket, és egy elásott Kékítős üveget figyelmen kívül hagyva – a 14-15. századra keltezhetők.
Természetesen emberi maradványok is előkerültek. Magányos újkőkori, zsugorított csontvázas temetkezések, késő rézkori tömegsírok, bronzkori urnasírok, kora vaskori földhalmok alá temetett harcosok sírjai. Sok-sok izgalmas felfedezés, megannyi lelet, rengeteg információ. Naponta hoztuk a Göcseji úti Régészeti Bázisra a leleteket, és töltöttük meg a raktárat.
November végén, amikor az ásatás a végéhez közeledett, egyre rövidebbek és hidegebbek lettek a nappalok. És ahogy az lenni szokott, az utolsó napok is tartogattak meglepetéseket.
Az 1777. számú jelenség első rétege egy hamvasztásos temetkezésnek tűnt. Több edény töredéke keveredett égett agyag tapasztásdarabbal. A jelenség dokumentálása után felszedtük a leleteket, és megkértük a bontómunkásainkat, hogy tisztítsák meg a gödör alját. Az altalaj sárga homokja azonban még fél méter további ásás után sem jelentkezett, és egyre több leletet emeltek ki a jelenségből. Ezek késő rézkori edénytöredékek voltak. Másnap már újabb és újabb edények kerültek elő. A nap végére a gödör vörösre égett rétegében több nagyobb edényt és egy nagy kupac, egymásra halmozott, kisebb füles edényt csodálhattunk meg eredeti helyzetében. Az időjárás előrejelzés másnapra kiadós esőt jelzett, ezért még délután 4 óra után sötétedésig azon dolgoztunk, hogy az összes darabot felszedjük, és biztonságba tudjuk. Összesen 2 kőbalta, 5 nagyobb méretű edény, 48 merice (füles ivóedény), és egy kevés állati csont volt eltemetve a gödörben. A tárgyak elhelyezkedése és a jelenség rétegzettsége azt mutatta, hogy nem egy átlagos régészeti objektum került napvilágra. Valószínű, hogy egy áldozati gödröt tártunk fel az ásatás utolsó napján. A földbe ásott verembe egy ünnephez kapcsolódó lakoma edényeit temették el. Ez lehet egy temetés, vagy rituális áldozat, pontosan nem tudjuk megmondani. Biztosan nem egy egyszerű tárolóverem, vagy szemétgödör volt ez a jelenség. Más feltáráson talált hasonló gödrök elemzése, és az edényekből vett földminták alapján talán pontosabb képet alkothatunk ennek a különleges objektumnak, és a benne talált edényeknek a funkciójáról.
