A pedagógusi pálya szép hivatás. Nem elég kellően ismerni a tudásanyagot, elhivatottnak kell lenni a pálya iránt. Nem elég tanítani a gyerekeket, nevelni kell, kísérni a fejlődésüket, támogatni őket a nehézségekben és a sikerekben.
Soha nem volt könnyű munka. Ugyan más szabályok éltek egy századelőn működött iskolában, mint most, 2021-ben, de a gyerekek minden korban gyerekek. Ugyanolyan problémákkal, nehézségekkel és persze rengeteg szépséggel és szeretettel.
Nézzük csak meg ezeket a régi korokból ránk maradt fotókat! Elsőként Szladits Etel kalapos portréját 1910-ből! A fiatal házitanító és nevelőnő elhivatottan néz a kamerába, biztosan megbecsülték a munkáját. Nem ismerjük a későbbi pályafutását, de neve felbukkan a zalaegerszegi Központi Elemi iskola tanítói között 1943-44-es tanévben, miután nővérét követve ő is Zalaegerszegen telepedett le. Vagyis végig kitartott választott pályája mellett!
A következő fotón Lippenszky Árpád látható Zárda utcai házuk lépcsőjén, aki 1919-ben érkezett feleségével, a szintén tanító Szladits Erzsébettel Zalaegerszegre, ahol a Központi Elemi Iskola oktatói lettek. Árpád a harmincas évek második felében az intézmény igazgatója is volt. Az elegáns kabátot és kesztyűt viselő tanár nagy megbecsülésnek örvendhetett diákjai körében.
Az 1920-as években készült a következő fotó Pálfiszegen, amely Kerner Nelli tanítót mutatja 45 kisdiákja körében. A korszakara jellemző egy tanító egy terem elvét látjuk a fotón. Elképzelhető, milyen nehéz lehetett a pedagógus munkája, ahol egyszerre kellett tanítani különböző korosztályú gyerekeket. Egy kis falusi iskolában vegyesen jártak a fiúk, lányok, a 6 évesek a 10 évesekkel. A fiatal tanítónőnek nem kis feladat volt ezeket a gyerekeket betűvetésre és számtanra tanítani.
Szigorú tekintetű tanító néz ránk erről a képről 42 kisfiú mellől. A fotó valamikor a 20. század első felében készülhetett egy szegényes külsejű, valószínűleg falusi iskola előtt. A fiúk bizonyára sokat tanultak a tanítótól, aki elegáns kinézetével hivatása nagyságát képviselte a gyerekek előtt.
A következő fotón látható városi iskolai tanítónő már egy fokkal jobb feltételek között taníthatott, ugyanúgy hatalmas létszámú osztályokban, de már azonos korú gyerekeket. Mint az 1907-es felvételen is jól látszik nem vegyes osztályok voltak, hanem csupa kislány ül a tanító néni körül.
Az 1928-ban a zalaegerszegi Központi Elemi Iskolában készült felvételen Rusznyákné Kocsis Janka tanítónő és Schuller Géza hitoktató körül 47 kislány foglal helyet. Az idősődő tanítónő köré kiscsibeként állnak a nagymasnis városi lányok.
Ez a fotó 1930 körül készült a zalaegerszegi Központi Állami Elemi Iskola tantestületéről. A tanítók mellett fontos helyet kaptak a hitoktatók is.
Időben ugorjunk is egy kicsit, a következő fotó 1966-ban készült Bezeréden. Ugyan erre az időre már bevezették az általános iskolai rendszert, a falusi iskolákban nem sokat változott a helyzet. Még szinte minden tantárgyat ugyanaz a tanító oktatott. Kovács Istvánné Kincses Margit a kőszegi Tanítóképzőben végzett 1922-ben (hátul jobbról), Pécsett kötött házasságot Kovács Istvánnal, 1923-tól mindketten Bezerédre kerültek, ide vezényelte őket a Tankerület. Nem volt választási lehetőség, a frissen végzett pedagógusok ott kaptak munkát, ahol éppen üresedés volt. A tanítók többnyire szolgálati lakásban éltek és a község szerves részeivé váltak. Egy falusi tanítónak tennivalója nem csak az iskolában volt, hanem kulturális feladatokat is ellátott a lakóhelyén, igazi kis szellemi központjai voltak a korabeli falvaknak.
Az utolsó felvétel 1971-ben készült a murakeresztúri iskola előtt. A modern külsejű iskola előtt népi ruhába öltözött gyerekek néptáncot tanulnak, háttérben áll a tanító nénijük.
Minden tiszteletünk a pedagógusoké, akár a múltban, akár a mostani időkben vállalják ezt a szép feladatot!
