Kávéházba és cukrászdába járni mindenki szeret. De hová mentek nagy- és dédszüleink, ha megkívántak egy Rigó Jancsit vagy jóízű székelykáposztát, esetleg bécsi szeletet? A MNL Zala Megyei Levéltárának munkatársai tudományos konferenciát rendeztek Zalaegerszeg éttermeinek, cukrászdáinak és kocsmáinak egykori életéről.
Ugyanis kevesen gondolnak bele abba, hogy a vendéglátóhelyeknek társadalomtörténeti múltja is van. A város dísztermében rendezett eseményen kilenc előadó számolt be az ehhez a témához kapcsolódó legfrissebb kutatási eredményeiről. A Göcseji Múzeum három történésze is érdekes történeteket mesélt a helyi vendéglátóhelyek tündökléséről és bukásáról.
Megyeri Anna nyugalmazott történész-főmuzeológus kolléganőnk a belvárosba invitálta a közönséget, és Zalaegerszeg egykor népszerű és közkedvelt kávéházait és cukrászdáit vette számba. Ilyen volt a Kummer és a Központi Kávéház, és azok közelben lévő Bárány- és Korona szálló kávéházai. Mi volt bennük a közös? A finom kávék mellett az, hogy a társasági élet felvirágoztatása is céljuk volt. Több egyesület egykor kávéházban tartotta a gyűléseit, de rendezvényeket és társas civil összejöveteleket is tartottak ezeken a helyeken, amiről a korabeli sajtó rendre beszámolt.
Béres Katalin történész-főmuzeológus munkatársunk az Arany Bárány Szálló két világháború közötti időszakáról, a tulajdonos Szép Ferenc rendkívüli zsugoriságáról és összeférhetetlen jelleméről számolt be, amiből a mai kor embere is tanulhatott, hiszen egy rosszul megválasztott üzletpolitika, és az állandó konfliktusok miatt sokszor kényszerszünetet tartott a ház, így a városba érkezők kvártélyozása és ellátása évekig roppant nehézkesen ment.
Erős Krisztina történész-muzeológus kolléganőnk a kaszaházi városrész 20. századi vendéglőiről mesélt. Részletesen megismertük a kaszaházi vendéglő múltját, a tulajdonosok sorát, megtudtuk, hogy a Katolikus Legényegylet ezt a rendezvényhelyszínt kedvelte a legjobban, és sokak meglepetésére arra is fény derült, hogy a vendéglátóhely múltjából egyetlen tárgy, egy ecettartó maradt meg az utókornak, ami ezért múzeumi szempontból felbecsülhetetlen értékkel bír. A Halászkertből – kevés alapanyag lévén – hamarosan Halász-Vadász Étterem lett, majd a rendszerváltás után előbb Liget vendéglő, majd Göcsej Vendéglő, végül kínai étterem.
A konferencia valamennyi előadása írásban, kiadvány formájában is megjelenik, a szervezők ezt jövő év elejére ígérték a rendezvény záróbeszédében.
