E három szó volt az idei Múzeumok Éjszakája szlogenje, az országos rendezvény központi helyszíne pedig Szombathely. A Göcseji Múzeum épületéből tavaly novemberben elköltöztünk, s előadó- és kiállítóterem hiányában próbáltunk valami újdonsággal jelentkezni ezen a közkedvelt nyáresti éjszakán. Már hetekkel az indulás előtt autóbuszos kirándulásra invitáltuk a közönséget, hiszen tudtuk, a szombathelyi kollégák sokat dolgoznak azért, hogy igazán felejthetetlen kulturális kalandokban legyen része annak, aki a vasi megyeszékhelyt választja programjának helyszínéül.
Igazán érdeklődő, kultúrát kedvelő közönség tartott a múzeum munkatársaival Szombathelyre. Az Iseum Savariense épületében nem csak a páratlan állandó kiállítást tekintettük meg, hanem részesei voltunk a szentélyben Isis istennő megjelenésének és jól szórakoztunk a Savaria Szimfonikus Zenekar fúvós kamaraegyüttesének koncertjén is. A Smidt Múzeum igazán csalogató témát választott erre a napra. Minden a süteményről, a cukrászdákról és a város korabeli kávéházi életéről szólt. Ezen az estén nyílt – és jövő májusig tekinthető meg – az Egy szelet Szombathely című időszaki kiállítás, ami bemutatja a 19. század végétől a szombathelyi kávéházak és cukrászdák kellékeit, bemutatja, milyen társasági életet éltek az elődök, a városi polgárság vajon miről beszélgetett és mi volt a szórakozásuk tárgya. Aki kedvet érzett, megismerhette és kipróbálhatta a tarokk kártyázást, hiszen köztudott, ez az egyik legbonyolultabb kártyajáték, ami rendkívüli intelligenciát és széleskörű ismeretet igényel. Az mindenesetre biztos, hogy a dualizmus-kori magyar politikusok, miniszterelnökök és tudósok közül többen is gyakran együtt tarokkoztak. A múzeum előtti sárga villamos, ami 1972-ig forgalomban volt a városban, ez alkalommal nem utazásra invitálta a közönséget, hanem sütemények kóstolására. A magyar tradicionális torták – Dobos-torta, Eszterházy-szelet, minyon, Rigó Jancsi, zserbó – mellett megjelentek az ehető virágdesszertek is.
A Szombathelyi Képtárban válogatást láthattunk a festmény-gyűjteményből (Derkovits Gyula, Berény Róbert, Szőnyi István, Márffy Ödön), életműkiállítást Schrammel Imre iparművész-keramikustól, kamaratárlatot a 30 év alatti fiatal művészektől és a főiskola vizuális tanszékének diplomázóitól. Az est végén a Savaria Múzeum homlokzatán látványos, zenével kísért mozgóképes animáció elevenedett meg és ezzel a fényjátékkal búcsúztunk a várostól. Habár sok programon vettünk részt, mégis olyan gyorsan elrepült ez a néhány óra, amit a kultúrának szentelhettünk Szombathelyen. De mit tegyünk, ez az év legrövidebb éjszakája…
