Harmadik alkalommal rendeztük meg a Pillanatképek című szimpóziumot. Ami számunkra is különlegessé tette ezt a mostani alkalmat az az volt, hogy végre nem külső helyszínre hívtuk a közönséget, hanem „haza”, a Göcseji Múzeum időszaki kiállítótermébe. Nyolc érdekes témát, nyolc rövid előadást hallhattak az érdeklődők. Ezzel is jelezni kívántuk, hogy bár az épületben a nagyívű felújítás után még nem nyíltak meg az állandó és időszaki kiállítások, az előkészületek és a szakmai munkák folyamatosak.
Velkey Péter, a polgármesteri hivatal humánigazgatási osztályvezetője köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy ő inkább nekünk, múzeumi szakembereknek szeretne köszönetet mondani, mert a kiköltözés okozta nem mindig ideális körülmények és a pandémia viszontagságai ellenére mindig lehetett a közösségre számítani, tele voltunk ötletekkel és programokkal. A múzeumigazgató, Dr. Kostyál László üdvözlő szavai után kezdetét vette a nyolc, egyenként tíz perces előadás.
Erős Krisztina történész-muzeológus egy hajdan volt sikeres gyár életével foglalkozott, amikor egyik adatgyűjtése során egy roppant érdekes történetbe futott bele. A Zalaegerszegi Ruhagyár egykori igazgatója, Szántó György egyike volt azoknak, akik a magyar légiközlekedés első fegyveres gépeltérítésének tanúja és elszenvedője volt. Erről mesélt a rendezvényen „Kincset rejtő történészi munka” címmel.
Dr. Kostyál László művészettörténész Papp Albert zalai születésű, de Tatabányán élt festőművész alkotásait mutatta be a közönségnek, amelyek tavaly kerültek a Göcseji Múzeum képzőművészeti gyűjteményébe.
A régészek az elmúlt esztendőben is folyamatosan a terepen, főleg az útépítési nagyberuházások helyszínein kutatták a múlt emlékeit. Simmer Lívia régész-főmuzeológus egy csokorba szedte azokat a temetkezési rítusokat, aminek bizonyítékai az elmúlt esztendőben kerültek elő.
A restaurátorok, Horváth Imre és Horváth Csaba tavalyi műhelymunkáikból szemezgettek, és a közönség többek között azt is megtudhatta, hogyan lehet restaurálni egy menyasszonyi csokrot, illetve mit tehet egy szakember, ha a raktárból elővett műtárgy kereke történetesen szögletes.
A múzeumpedagógusok – Sümeginé Horváth Anita, Szabó Tímea és Simon-Kiss Judit – igazi meglepetéssel készültek, ugyanis egy részletet adtak elő az „Ásó, kapa, nagyharang” című foglalkozásból, amit főleg a legfiatalabb generációnak állítottak össze. Így a közönség soraiban is mindenki átérezhette, hogy az együtt töltött foglalkozáson nemcsak tanulni, hanem élményt szerezni is lehet.
A produkciót követően még mindig a legkisebbeknél maradtunk. A nehezebb sorsú menhelyi gyerekekről volt szó Kiss Nóra néprajzkutató jóvoltából, aki egészen az 1930-as évekig repített minket gondolatban. Érdekes részletek kerültek napvilágra egyes források tanulmányozása során a gyerekek nevelőszülőknél eltöltött éveiből.
Ha már régmúlt, akkor felelevenítettük a szinte már elfeledett, ritka kézműves mesterségek sorát. Varju András falumúzeumi osztályvezető a projektmenedzsere annak a nemzetközi programnak, ami az Eurevita Pannonia nevet viseli. Az osztrák-magyar projekt a kihalófélben lévő kézműves mesterségek újjáélesztésére jött létre. Az előadás alatt élménybeszámolót tartott a képzés sokszínűségéről, a boronaház tapasztásáról, a zsúpfedés műveletéről, a kerítésfonás fortélyairól.
A rendezvényt egy jövőkép felvillantásával zártuk. A nyár elején nyíló Mindszentyneum építésének rövid történetébe avatta be az érdeklődőket Csengei Ágota tagintézményvezető, aki többek között arról is mesélt, miért van jelen az impozáns épület alagsorában két kemence, és azokat mire használták elődeink.
A Göcseji Múzeum szimpóziuma online is követhető volt, az előadásokat most is vissza lehet nézni a múzeum YouTube csatornáján.
