Elérkeztünk a Múzeumi esték sorozatunk utolsó előadásához. A rendezvény vendégelőadója Dr. Majtényi György történész volt, aki nagy kutatója és ismerője a kommunista vezetőnek, és országszerte több ízben előadást is tartott Kádár politikai megítéléséről, a szocializmus éveiről, az 1968-as magyarországi valóságról.
Nálunk a Göcseji Múzeumban Kádár János mindennapjairól mesélt, és alcímnek nyugodtan adhattuk volna azt, hogy ami a történelemtankönyvekből kimaradt.
Választ kaptunk arra a kérdésre, hogy igaz volt-e a puritán diktátor legendája, milyen volt a Cserje utcai villa, ahol a hatalom éveiben Kádár a feleségével és a személyzettel lakott, milyen képet alakított ki magáról a közvéleményben, és az valóban tükrözte-e a valóságot.
A kultusz, ami Kádárt övezte, az 1956 után alakult ki róla. A sikeres propagandának két fő eleme volt, az egyik munkás származása volt: az emberek úgy érezték, közülük való. Ehhez persze hozzá kell tenni azt is, hogy habár írógépszerelőnek tanult, a szakmában sohasem dolgozott. Másik eleme a kultuszának az volt, hogy az ötvenes években ő is szenvedett, a Rákosi-korszakban bebörtönözték. E két elem segíthette a Kádár éra elfogadását, uralmának a legitimációját.
Vezérkultusza alatt a társadalom felé azt kommunikálták és érzékeltették az akkori összes lehetséges fórumon, hogy karizmája és személyes tulajdonságai révén egyedül ő az, aki vezetni tudja az országot, így könnyen tudták legitimálni az uralkodását. Az előadás közben szóba jött a 173 négyzetméteres Rózsadombi villa, amit egyik képviselőtársától szerzett meg, de pártvezetői kiváltságként a négy K-ról is hallottunk. Mik voltak ezek? A k-vonal telefon, a kégli, a kocsi, a külföldi út. Persze ennek a mondásnak más változata is ismert volt, de azt megtudhatják, ha megtekintik Majtényi György előadását a Göcseji Múzeum YouTube csatornáján.
A Múzeumi esték sorozatunk ősszel folytatódik, akkor új előadókkal, más érdekes és különleges témákkal jelentkezünk.
