A magyar kulturális örökség tekintélyes részét a vidéki múzeumok őrzik. E műtárgyakat azonban többnyire a helyiek ismerik. Tegyük a szívünkre a kezünket: utaztunk több száz kilométert egy Sisi relikviáért vagy Mednyánszky, Székely Bertalan, esetleg Egri József festményért?
Ugye nem gyakran? A Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége ebből az ötletből kiindulva szervezett egy vándorkiállítást, ami 67 intézmény 154 darab történeti, régészeti, néprajzi és művészettörténeti alkotását mutatja be. A Magyar Géniusz című tárlat idén tavasszal indult el Kecskemétről, majd Gyula, Debrecen, Győr, Szombathely, Szekszárd és Eger után Budapestre érkezik 2023 év végén.
A zalaegerszegi Göcseji Múzeum gyűjteményéből is látható egy alkotás, Kisfaludi Strobl Zsigmond kisméretű szobra, ami II. Erzsébetet, mint tizenegy éves hercegnőt ábrázolja lóháton. A porcelánból készült 45 cm magas műtárgyat Kisfaludi 1937-ben alkotta.
De nemcsak tárgyat, hanem szakértelmet is adott a múzeum az országos tárlathoz. Horváth Imre állományvédelmi osztályvezető, főrestaurátor volt az, aki a vándorkiállítás műtárgyainak megóvásához és szellemi értékük megőrzéséhez kötődő feladatokat ellátta. Külön kihívást jelentett számára, hogy a tárgyak sokrétűek, és több, fokozottan érzékeny vagy extrém nagyságú tárgy is szerepel a gyűjteményben. Ilyen Székely Bertalan: Zrínyi kirohanása című festménye, melynek pusztán már a mozgatása is embert próbáló feladat.
A vándorkiállítás nemcsak a nemzeti identitásunkat növeli, hanem a vidék szerethetőségét is erősíti. Ne feledjük: a magyarság kulturális örökségét a főváros és a vidék együttesen tudja megmutatni! A program mottója is ezt üzeni:
„Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!”
(Petőfi Sándor)
