A Zalaegerszegi Törvényszék szigetelési munkálatai közben a Göcseji Múzeum régészei megfigyelést végeztek idén májusban. Az épület déli oldalán egy téglából kirakott boltíves csatorna részlete bukkant elő. A csatorna 7,5 méter hosszan vezet a Deák tér alá, s egy 12 négyzetméter nagyságú téglából kirakott boltíves helyiségbe torkollik.
Az építésmód, a téglák és a helyiségben talált kerámiák arra utaltak, hogy a 19. század végi – 20. század eleji épülethez tartozó emésztőgödörre és az onnan kivezető csatornára leltek a múzeum régészei.
A szennyvíz, a hulladék, valamint az emberi és állati ürülék kezelése a 19. század közepéig alig különbözött a középkori állapottól. Míg a rómaiak szennyvíz-elvezetéssel rendelkező nyilvános illemhelyeken ücsörögtek egymás mellett megvitatva az élet nagy dolgait, a középkor embere ott könnyített magán, ahol tudott. Otthon bilit, vödröt használtak, melyek tartalmát általában csak kilöttyintették az utcára. A lehajtható fedelű, vízöblítős illemhely 1589-ben született meg Angliában, innen terjedt el Európában és a világban a wc, azaz a water closet elnevezés. Magyarországon ilyen típusú illemhelyet gróf Széchenyi István nagycenki kastélyában találunk. Édesapjától megörökölve 1833-tól modernizálta az épületet és ekkor alakíttatta ki a folyóvizes fürdőszobát és a vízöblítéses wc-t.
A modern köztisztasági infrastruktúra kiépítése a 19. század második felében indult meg, ennek eredménye lehet a Törvényszék épületéhez tartozó csatorna és emésztő is. A téglacsatorna a mai épület falába nem köt be, ezért használata valószínűleg a ház 1908-1909-es átépítése során szűnhetett meg. Június 22-én, a Múzeumok Éjszakáján a Zalaegerszegi Törvényszéken bárki megtekintheti azokat a kancsókat és fazekakat, amelyek a funkcióját vesztett emésztőben hulladékként elhelyezett utolsó tárgyak lehettek.
