Akár ez is lehetne a címe annak a Lázár Ervin Programnak, aminek célja a diákokban a nemzeti identitás erősítése. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az általános iskolásoknak szervezi azokat az alkalmakat, amikor színházba, tánc- és cirkuszi produkcióra, hangversenyre és múzeumba mehetnek.
A Göcseji Múzeum is csatlakozott ehhez a projekthez, hozzánk főleg a hetedik és nyolcadikosok érkeznek. A Göcseji Falumúzeumot, az ország első néprajzi szabadtéri gyűjteményét mutatjuk meg nekik, s a házak megismerésén túl olyan régen használt szavakat is megtanulnak, mint a dikó, a tokmány vagy a kákics. De a régmúlt embereinek a szokásairól is sokat hallanak. Megismerik a főzési szokásaikat, mikor mit vetettek és hogyan dolgoztak a földeken, milyen volt a napirendjük, hogyan nevelték az állatokat, mikor mulatozhattak, de még az udvarlási és esküvői szokásokról is sok érdekességet megtudtak. Azt is megbeszélték, mit jelentett régen (ami kifejezést még ma is használunk), hogy valakinek kitették a szűrét.
A mai tizenévesek mindennapjaitól nagyon messze áll a száz vagy százötven évvel ezelőtti paraszti emberek életmódja. Ma, ha falvakban járnak, sok esetben az a kép fogadja őket, hogy az udvarokban dísznövények sorakoznak gyümölcsfák helyett, és haszonállatokat is egyre kevesebben tartanak. Holott még néhány évtizede is a falusi házakhoz szervesen hozzátartozott a gazdasági épület, a tyúk- és disznóól. A Göcseji Falumúzeumban egy olyan képzeletbeli falukép látványa fogadja őket, amit ma már máshol nem találnak.
Múzeumpedagógus kolléganőink szellemesen, kreatív módon mesélnek a diákoknak, a másfél órás foglalkozás pedig kvízjátékkal zárul. Bízunk benne, hogy a falumúzeum mesebeli házai között sétálva a gyerekek élvezték a hely miliőjét, a madárcsicsergést, a zsúptetős házak báját, a korabeli szerszámok és berendezési tárgyak csodáját, a területen élő állatok barátságos közeledését, s a jövőben visszatérő látogatóink lesznek.
A mi kapunk nyitva áll, várjuk a fiatalokat nagy szeretettel.
