Véget ért a felújítás alatt álló Göcseji Múzeum épületdíszeinek a restaurálása. Nyár óta hat-hét fős stáb dolgozott azon, hogy a korabeli elemek újra a régi fényükben pompázzanak. A csapatot Mikus Áron szobrászművész vezette, a helyiek részéről pedig Gyuk Krisztina szobrászművész irányította a munkát.
A jelenleg Budapesten élő, de tatai születésű fiatalember, Mikus Áron tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetemen. Nemrég avatták fel az alkotásait, a Tripichont és Dualt a fővárosi Corvin sétányon. De a közelmúltban készült el Czeizel Endréről készített mellszobra is, amelyet a Czeizel Intézet kertjében tekinthet meg a közönség.
De hogyan kerül egy fiatal fővárosi művész Zalaegerszegre? Szerényen mesélte el, hogy egy kedves ismerőse hívta fel a figyelmét arra, hogy meg lehet pályázni a Göcseji Múzeum épületdíszeinek a restaurálását. Egyetemi kapcsolatai révén pedig gyorsan össze is tudta szervezni a csapatot. A legnagyobb munka a sík homlokzaton található gipsz konzolok felújítása volt, összesen 350 darab, ami valljuk be, nem csekély mennyiség. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy más-más időben készült elemekről van szó, így sok részletben különböztek egymástól. Ráadásul korábban vastag, zöld zománcfestékkel védték a konzolokat, s ezeket a restaurálás előtt mind meg kellett tisztítani a festékrétegtől. A pucér felületetek sérült részeit már lehetett modellgipsszel pótolni, végezetül vékony, fehér festékkel rögzíteni.
Megújultak a pilaszterek is, a múzeum bejárati részénél látható falból kiemelkedő féloszlopok. Ez az oldal a legimpozánsabb része az épületnek. Pálmalevelek, címerek újultak és szépületek meg itt a restaurátorok ügyes keze alatt.
A legnehezebb feladat a kőrizolitok rendbetétele volt. Az épületen négy ilyen előre ugró homlokzatrész található. A rossz állapotukat tovább súlyosbította, hogy korábban cementtel javítgatták ezeket.
Mikus Áron szerint a műemlék jellegű épületek restaurálásánál az a nagy kihívás, hogy a szakemberek megtalálják a megfelelő anyagot a munkához. Az anyaghasználat szabályait pedig nemcsak ismerni kell, hanem megfelelően alkalmazni is, hogy kellően időtálló legyen az eredmény.
