Ismét jelentkezünk közkedvelt sorozatunkkal. A báli szezon jegyében körülnéztünk a Göcseji Múzeum történeti gyűjteményében, és találtunk néhány mutatós legyezőt. Az egyiket, a 19. század végéről származó strucctollasat választottuk a hónap műtárgyának. Régi idők mesés világába kalauzol el minket a műtárgy, még akkor is, ha a tollai hiányosak. Pompázatos látványa feledteti velünk ezt a kis hibát.
A zalaegerszegi polgármesteri hivatal aulájában kihelyezett üvegvitrinbe erős sajtóérdeklődés mellett mutattuk be a legyezőt, amit a mai naptól bárki megtekinthet, aki a Kossuth utcai épület környékén jár. A fekete strucctollas legyezőnek sötétbarna márványos mintázatú celluloid küllők adják a vázát, amiket sötétbarna vékony szalaggal fontak össze. A végén két kis fém szegeccsel felerősített mozgatható fül látható, erre kötötték a fekete fonálból sodrott szárat a három szálból fonott karikával, és a selyemfonalból készített bojttal. A legyező gondos őrzése azért is fontos, mert restaurálása rendkívül összetett és nagy szakmai tudást, nem utolsósorban rengeteg időt igényel. Éppen ezért nagyon fontos a tárolás mikéntje a múzeumi gyűjteményben, hogy generációk sora meg tudja még csodálni ezt a páratlan alkotást.
Az alkalomra külön meglepetéssel is készültünk, ugyanis a műtárgy mellé egy 1896-ból származó „tánczrendet” is mellékeltünk, így a közönség elolvashatja, hogy a 19. század végén milyen típusú zenére és táncra szórakoztak a fiatalok. A vitrin oldalára felerősítve pedig legyező-etikettet olvashat az érdeklődő, ugyanis ez a „bájos kis semmiség” kitűnő kommunikációs eszköz is volt a maga korában.
Ha idejük engedi, tekintsék meg a műtárgyat a városháza aulájában! A kormányhivatal Kosztolányi úti főépületében lévő vitrinben pedig azt a tárgyat – egy 2. századi terrakotta gladiátor szobortöredéket – helyeztük el, ami eddig a városházán díszítette a teret.
