Az 1920-as években letelepedett Zalaegerszegen egy fiatal fotográfus, zsebében a Szombathelyen, Knebel Jenő fényképésznél szerzett szakképesítéssel. Saly Viktorné hívására érkezett ide, akinek férje, Saly Viktor az első világháborúban szerezett sérülései miatt 1917-ben elhunyt, árván hagyva három leányát, és Batthyány utcai üvegfedeles műtermét. A 23 esztendős fiatalembernek „csupán” hallása és jobb keze sérült meg a fronton, de nyitott szelleme, érdeklődése hamar a másik két fényképész riválisává tette. Ekkor itt élt már a székesfehérvári származású Vajda Dóri, aki külföldi tanulmányokat követően érkezett – Szigeti fényképész utódaként – városunkba, aki a Kossuth Lajos utcában fogadta vendégeit.
Serényi Árpád 1926-ban önállósította magát, és szintén a Batthyány utcában, a Szalay és Dankovits cég emeletes bútorraktárának földszintjén nyitotta meg műtermét, az épület frontján kirakattal, ahol a Zala partra, a strandra sétálók láthatták legszebb felvételeit.
Hamar népszerű lett, a város polgárai gyakran felkeresték világos műtermében, ahol kitűnő portrékat, alkalmi felvételeket készített róluk.
1922-ben megházasodott, elvette Léránt Margitot, akinek révén egy népes család vette körül, így ismerhette a fiatalon elhuny Léránt Zoltán festőművészt is. Mivel gyermekük nem lehetett, szívesen foglalkozott fiatalokkal, így cserkésztisztként az iparosok cserkészcsapatának tagjaival.
Megtanult eszperantóul, az egész világon voltak levelezőpartnerei. Folyamatosan képezte magát, járatta a szaklapokat, írást is küldött a hivatásos fotográfusok lapjában. Tanulmányának témája a retusálás volt.
Kifejtette, hogy hiába vágynak sokkal szebb ábrázolásra a megrendelők, a retusálást csak finoman szabad alkalmazni.
Képei szép elismerést szereztek a hazai és nemzetközi fotópályázatokon, ahol a magyaros stílus jeles képviselői, élükön Balogh Rudolffal, már sikert arattak. Bár külföldre sosem utazhatott, elismeréseit tanúsítják keresztfia, Borsos Árpád által a múzeumnak ajándékozott oklevelei. Érmeit csak egy saját felvételéről ismerhetjük..
Serényi Árpád hamar ismeretséget kötött Fára Józseffel, a tudós levéltárossal, aki elismerte művészi tehetségét, és felkérte, hogy vegyen részt a Vármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottság nagy munkájában, örökítse meg Göcsej falvainak hamarosan eltűnő világát, nemcsak filmen, hanem dián is. A színezett képecskékhez Fára József ismertetőt írt, melyet nemcsak Zalában, hanem a fővárosban, az Országos Építészegyletben is bemutatott. Serényi fényképészként is megismerkedhetett a város polgármesterével, aki 1934-ben tanú volt a polgári leányiskola igazgatója Grész Irma unokahúga, Ujlaky Margit és Juhász Miklós kereskedelmi iskolai tanár esküvőjén, ahol a fiatal pár a város hintaján érkezhetett a templomba. Ujlaky Margit, már a Notre Dame zárda diákjaként is kedves modellje volt a fényképésznek.
Czobor Mátyás képeslapsorozatot rendelt Serényitől, Göcsej és főhelye, Zalaegerszeg címmel, aminek nyers példányait élete végéig megőrizte a hegyre kitelepített polgármester, később pedig rokonai, a Háry család lakóházának padlásán bukkantunk rá Béres Katalin kolléganőmmel hosszú évekkel ezelőtt. (Az a csodás padlásvadászat néha álmaimban is előbukkan, ugyanakkor számos értékes emléktárgy került ajándékként múzeumunkba.)
Serényi Árpád a göcseji sorozat sikerén felbuzdulva csodás balatoni képeket is készített, olyan részletekkel, melyek ma már nem láthatók, képeslapokat is adott ki, Keszthelyen is bemutatkozott felvételeivel.
Alkalma volt arra is, hogy repülőgépre szálljon az 1934-ben megrendezett zalaegerszegi repülőnapon, s kitűnő felvételeken örökítette meg a várost, ami így, ahogy a kortársak megjegyezték, egész nagy városnak tűnt.
Serényi a mai riportfotósok elődjeként megjelent a város legtöbb fontos eseményén: megörökítette a Notre Dame zárda alapkőletételét, az olai, IV. Károly király emléktemplom (ma Jézus szíve plébániatemplom) építését és felszentelését 1927-ben, a város jeles ünnepének a Göcseji Hétnek rendezvényeit 1935-1936-ban, a Szent Jobb érkezését 1938-ban, riportfotóit közölte a korbeli sajtó.
Fiatalon ragadta el a halál, 1941-ben, mindössze 44 esztendős volt. Múzeumunk és a város nemcsak nagy tisztelettel őrzi hagyatékát, hanem 2017-ben fényképalbumot jelentetett meg Zalaegerszeg és Göcsej fotográfusáról. E kötet előkészítésének idején, szinte csodaként, kerültek elő színezett üveg diái.
