1859-ben a szárd-francia-osztrák háború döntő csatájára, Solferino mellett került sor. Az ütközetet a waterlooi csata utáni legvéresebb csataként tartják számon. Rengeteg áldozat, sebesült hevert mindenhol. A sérültek nem kaptak megfelelő ellátást, a katonai egészségügyi alakulatok mindkét oldalon rosszul voltak ellátva, nem volt felszerelésük, nem voltak embereik. A sebesülteket gyakran magukra maradtak, miután kimenekítették a harcmezőről vagy egyszerűen csak a csata mezején hagyták őket. A csata szörnyűségeit és az egészségügyi ellátó rendszer csődjét látta a közelben tartózkodó svájci üzletember, Henri Dunant, aki a környező falvak lakosaiból szervezett önkénteseket a katonák megsegítésére. Így életre hívta a Nemzetközi Vöröskereszt mozgalmat 1863-ban.
A Vöröskereszt a világ legnagyobb humanitárius mozgalma, mintegy 192 országban van jelen több millió munkatárssal. A Vöröskereszt 7 alapelvet fogalmazott meg:
- emberiség
- pártatlanság
- semlegesség
- függetlenség
- önkéntesség
- egység
- egyetemesség
Alaptevékenységei:
- véradás
- szociális segítségnyújtás
- katasztrófa-készenlét
- keresőszolgálat
- elsősegélynyújtás
- menekültügy
- ifjúsági munka
- egészségnevelés
A legfontosabb, hogy a Vöröskereszt mindenhol szolgálatot teljesít, ahol egészségügyi szolgálatukra szükség van MEGKÜLÖNBÖZTETÉS NÉLKÜL, EGYFORMA BÁNÁSMÓDDAL.
A Vöröskereszt nemzetköz jelképe a svájci zászló után (illetve a kamilliánus szerzetesi rend jele után, ami szintén a vörös kereszt, akik ezt a jelet viselték a sebesültek kimenekítésénél, hogy ne tévesszék össze őket) a fehér alapon vörös kereszt. A genfi döntés után az orvosi és humanitárius járművekre, épületekre, a munkatársak ruháját ezzel kell megjelölni, hogy megvédjék őket az esetleges katonai támadásoktól.
Eredetileg csak a vörös keresztet szánták jelképnek, de számos muszlim országnak ellenvetései voltak, így született meg a Vörös Félhold, majd a Vörös Oroszlán és Nap jelképe is.
Izrael 1949 óta kéri a vörös Dávid-csillag elismerését, mivel a másik két nagy vallásnak, a kereszténységnek és az iszlámnak is lett külön jelképe. A genfi egyezmény egyelőre nem ismeri el. Országon belül csak a vörös kristályba ágyazva használhatják a jelképet.
Magyarországon 140 évvel ezelőtt, 1881-ben hozták létre a Magyar Vöröskereszt mozgalmát önálló szervezetként Ferenc József császár jóváhagyásával.
A magyar egyesületnek az első nagy bevetésére a balkáni háborúban és az első világháború során került sor. Ekkor gondoskodniuk kellett szükségkórházak, tábori kórházak létesítéséről, a sebesültek, valamint a hazai betegek ellátásról.
Zalaegerszegen az országos alapítás után nagyon hamar megalakult a helyi szervezet, a Vöröskereszt Egyesület. Az egyesület lelkesen kezdett szervezkedni, majd a közönség érdektelensége miatt alább hagyott az érdeklődés, végül az első világháború idején élesztették fel újra az egyesületet és a maradék vagyont a háborús intézkedésekre fordították. A város a háború kitörése után számos tervet készített a sebesültek elhelyezésére, végül a gimnáziumban nyílt meg ideiglenesen a Vöröskeresztes kórház. A városi kórházba és a vöröskeresztes kórházba is már 1914-ben érkeztek sebesültek, a következő évtől pedig gyűjtés szerveztek a vöröskeresztes kórház javára. Az Arany Bárány szálloda falára kifüggesztett kis ládába lehetett az adományokat névtelenül bedobni. A főgimnáziumban berendezett kórházat dr. Balás Béláné vezette, kórtermeket rendeztek be az első, második emeleten, de a tornateremben is. A helyi Vöröskeresztes hölgyek, többek között Sperlagh Gézáné és Kászonyi Mihályné, jeleskedtek a sérültek ellátásában, valamint a gyűjtőmunkában.
Fontos szerepe volt a Vöröskeresztnek mindkét háborúban a hadfoglyok ügyében a hozzátartozók értesítése (Tájékoztató Iroda).
Az első világháború idején, 1916-ban például a Magyar Pajzs értesülése szerint Zalaegerszegen járt Vöröskereszt néne, aki meglátogatta az itt hadifogságban tartott orosz katonákat. „[A három közül az] Egyik nyilvánságosan is hercegi nő, de mindnyájan ragaszkodnak ahhoz, hogy ők csak egyszerűen vöröskeresztes nénék.” Az orosz, dán vöröskeresztes misszió látogatásának célja az volt, hogy a Vöröskereszt révén meggyőződjenek az országok, hogy a hadifoglyok megfelelő bánásmódban részesülnek.
