A tavalyi évben nagy szenzációt keltett városunkban az a dagerrotípia, amelyet Fisli Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum fotótörténésze fedezett fel a párizsi Fotográfiai Társaság gyűjteményében. A képen Zalaegerszeg főtere látható egy piaci napon, az Arany Bárány vendégfogadó emeleti ablakából fényképezve. Az egykori városháza sarkán pedig egy jól olvasható cégtábla, Anisits Pál vegyeskereskedésének cégére tűnik fel, amely a készítés helyének meghatározását segítette. Az értékes fotográfia tanulmányozása azonban arra nem adott pontos választ, hogy ki és mikor készítette a felvételt. Csak annyit sikerült megállapítani az ezüstlemezbe ütött mesterjegy alapján, hogy az ismeretlen dagerrotipista 1845 után kapta lencsevégre az egerszegi piacteret.
A közelmúltban Gajda Péter, a székesfehérvári Teleki Blanka gimnázium magyar-latin szakos tanára hívta fel a figyelmünket arra, hogy – saját kutatásai alapján – nagy valószínűséggel meghatározható, ki volt a kép készítője, s pontosítani lehet a dátumot is.
Gajda Péter hosszú évek óta kutatta a gimnáziumának nevet adó Teleki Blanka és az erdélyi arisztokrata Teleki család történetét. E kutatás során ismerkedett meg a francia származású arisztokrata, Auguste (Ágost) de Gerando históriájával, aki Teleki Blanka húgát, Teleki Emmát vette feleségül. Életéről itt lehet olvasni: https://hu.wikipedia.org/wiki/De_Gerando_%C3%81gost
A 21 éves fiatalember 1840-ben költözött Magyarországra, pontosabban Erdélybe, felesége családjához. Nagy érdeklődéssel és szimpátiával tanulmányozta az országot, népét, történelmét, szokásait, az itt élő nemzetiségeket. Figyelemmel követte a reformkori politikai elit, különösen a hozzá közelálló reformellenzék törekvéseit. Tisztelte Wesselényit, Deákot, Eötvöst, Batthyány Lajost. Két év alatt körbe utazta Erdélyt, élményeiről, tapasztalatairól könyvet írt, melyet 1845-ben jelentetett meg Párizsban La Transylvanie et ses habitants (Erdély és az erdélyiek) címmel, amelynek magyar fordítását csak 2018-ban adta ki az erdélyi Kriterion kiadó, éppen Gajda Péter fordításában és gondozásában. Auguste de Gerando utazásai során nemcsak leírta, hanem fényképezte is a látottakat, vitte magával az akkor még újdonságnak számító, dagerrotípia készítésére alkalmas kameráját, amellyel megörökítette a helyiek népviseletét, s egyéb számára érdekes jelenségeket. Az elkészült képeket sógornője, Teleki Blanka rajzolta át grafikákká, s azokkal illusztrálták könyvét. Így írt erről, megörökítve az egyik kép történetét is:
„Az ebben a könyvben található rajzok többsége daguerrotípia alapján készült. Amikor az oláhok működés közben látták ezt a mágikus szerkezetet, meg voltak róla győződve, hogy ez valami ördögi dolog. Makacsul visszautasították, hogy elé álljanak: ez a borzalmas szem nem fogja elvarázsolni őket? Amikor aztán végre meggyőződtek róla, hogy az ember veszély nélkül fényképezkedhet, abba is beleegyeztek, hogy mozdulatlanul maradjanak,… Az első kép egy bivalyfogatról készült, amely pont az ablakunk alatt állt meg. A parasztnak, aki hajtotta őket, megmondtuk, hogy ne mozogjon, aztán látta, hogy hoznak valamit, amit letesznek elé, és egyenesen rá és a bivalyaira irányítanak. Szemmel láthatóan nyugtalan lett, és akkor is nagyon meg volt zavarodva, amikor a lemezen fölismerte a szekerét. Elégedetlensége abból adódott, hogy az ökrei kicsik lettek a képen.”
Az Erdélyt bemutató könyve megjelenése után de Gerando Magyarországról tervezett könyvsorozatot megjelentetni, ezért feleségével és immár két gyermekével 1845 és 1847 között a Dunántúlt járták be. Hogy Zalaegerszegen is megfordultak, arról egy másik művében, A politikai közszellem Magyarországon a francia forradalom óta című nagyesszéjében emlékezett meg. (Pest, 1848) Szemtanúja volt az 1847. június 14-i vármegyei tisztújításnak. Erről szóló élvezetes leírását Molnár András és Hermann Róbert már 2015-ben közreadta a Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834-1847) című kötetben. A tisztújítás napja hétfőre esett, így valószínű, hogy – a korabeli közlekedési viszonyokat figyelembe véve – még másnap, kedden, a piacnapon is városunkban tartózkodhatott a fiatal francia.
Ezek után adja magát a feltételezés: ő készíthette a Zalaegerszeget ábrázoló fotográfiát! Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy a kép felfedezésekor a szakértők – a fotográfián látható viseletek alapján – nem nyári, hanem őszi vagy tavaszi időpontra tették a készítés dátumát. A fotó előterében szűrbe öltözött férfiak, nagykendős asszonyok láthatók. Azonban ha alaposabban megvizsgáljuk a képet, a háttérben felfedezhetünk lengébben öltözött alakokat, sőt, egy meztelen felsőtestű férfit is. Marx Mária etnográfus szerint a fotó készülhetett egy hűvösebb júniusi reggelen, ez indokolhatja a nőkön látható nagykendőt, a szűr viselésének pedig legkevésbé az időjárás volt a meghatározója. Ha valaki társadalmi státuszának dukált a posztómente, az akkor is rajta volt, ha 30 fok volt a meleg. De Gerando az egerszegi tisztújításról szóló leírásában maga jegyzi le, hogy „az éltesebb férfiak, pedervén bajuszaikat, és méltósággal burkolózván fehér posztó, és mindenütt veres és fekete szőrrel hímzett szűrökbe. Mindnyájan prémes süvegeket hordtak fejükön, vagy széles nemezkalapokat, és kétfelől befont hajok szalagokkal valának megkötve.” A dagerrotípián nem látható növényzet, ami a júniusi időpontot cáfolná, vagy igazolná.
Hogy hozott-e magával a francia utazó dagerrotípia készítésére alkalmas kamerát Zalaegerszegre, nem tudjuk. Erről nem találtunk információt, de a fentiek alapján elképzelhetőnek tartjuk. Így hát kérdéssel fordultunk a Francia Fotográfiai Társasághoz, hogy gyűjteményükben található-e a de Gerando vagy a Teleki család hagyatékából származó dagerrotípia vagy fotográfia, amely fontos bizonyíték lehetne de Gerando Ágost szerzőségére. Egyelőre nemleges választ kaptunk.
Így csak vélelmezzük, hogy a Zalaegerszeg főterét ábrázoló különleges fotográfia készítője az az Auguste de Gerando, aki könyveivel, s az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején tett diplomáciai szolgálatával segítette Magyarországot. Rövid életét élt, 1849 decemberében hunyt el.
