Igazi kánikulában kezdődött idén a kézműves tábor a skanzenben. A városi ember nem is tudja elképzelni, hogy a lombos fák övezte környezetben mennyivel kellemesebben telnek az órák! Mint minden esztendőben, idén is a népi hagyományok, a népművészet iránt érdeklődő gyerekeket vártuk a falumúzeumba, akik lelkes pedagógusok, népi iparművészek és népi gyermekjáték-készítők segítségével megtanulhatták a nemezelés technikáját. De bőr- és csuhétárgyakat is készíttetek, gyertyamártással és más érdekes technikákkal is megismerkedtek, amik az iskolában technika vagy rajz órákon esetleg elmaradtak.
A gyerekek hétfőn egy mesebeli világba csöppentek, ahol megismerhették az egykor élt göcseji ember környezetét, dolgos hétköznapjainak használati tárgyait, szokásainak és ünnepnapjainak emlékeit. A legnagyobb lelkesedést a háztáji állatok szemléje és etetésük váltotta ki. Ott volt Julcsi, a csacsi, a baromfiudvar apraja és nagyja, a kecskék és juhok népes társasága.
A kézműves tevékenységek során nemcsak a technikákkal, de a természetes alapanyagokkal is megismerkedtek a táborozók: a bőrrel, a csuhéval és a fonalakkal. Ezekből az anyagokból minden nap csodák születtek. Volt, aki hímzett borítású füzetet készített (nem is egyet) a receptjeinek, mások szövéssel kispárnát alkottak a kedvenc játékbabájuknak, bőrből kulcstartókat varázsoltak, a nyakláncok és karkötők pedig anyának és a barátnőknek készültek.
A munka közben persze jólesett olykor fára mászni, népi gyermekjátékokat kipróbálni – például a mocsárjárót vagy a bakugrást -, saját készítésű nemezelt labdával focizni, de jókedvű vetélkedésbe torkollott a kötélhúzás is. Utolsó nap ugyanis a múzeumi történeti tábor résztvevői vendégségbe érkeztek a skanzenbe. Ha pedig vendég érkezik a házhoz, illik megkínálni valami házi finomsággal. A gyerekek – a felnőttek gondos iránymutatása mellett – gyümölcsös pitét és mézeskalácsot sütöttek, amit jóízűen elfogyasztottak a délután során.
Nyár, napsütés, kézműveskedés és vidám társaság. Jövőre újra találkozunk!