„Kéményseprőt látok, szerencsét találok” – mondogattuk gyermekkorukban, ha velünk szemben jött a fekete ruhás, többnyire kormos arcú alak, sőt egy gombunkat is meg kellett érinteni, hogy valóban szerencsés legyen a találkozás.
A kéményseprő az Állami Sorsjátékon is szerencsét hozhatott 1938-ban
Köztudott, hogy a kéményseprőknek nagy szerepe volt a tűzvédelemben is, hiszen a kormos, gondozatlan kémény sok tragédiát idézhetett elő. A kéményseprés tudománya nagy ügyességet kívánt: a tető megmászása, vagy a kéményjáratokban való kapaszkodás, a kaparóvassal végzett munka is megerőltető volt
Azonban a kéményseprési jog elnyerését követően jó módban élhetett egy-egy család. Az olasz eredetű Mantuano családé volt az egyik legjelentősebb vállalkozás, ők adták ki a reformkorban a kedves, rajzos újévi üdvözlőlapot.
d
Mantuano József kéményseprő újévi üdvözlete, 1835. (Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára)
Múzeumunkba került a zalaszentgróti Bauer-Bárány család néhány relikviája, így a kéményseprő mesterséggel kapcsolatos dokumentumok. Bauer Gyula, a szentgróti uradalomban dolgozó kéményseprő mester és neje Hirman Anna 1871-ben vásárolták meg a kéményseprési jogot 1000 forintért Bersek Jánostól és Hofberger Teréziától. Elődjük a jogot a már említett Mantuano Józseftől vette, aki, ahogy fogalmaztak, Zala megyében az emberemlékezetet meghaladó idő óta tulajdonosa volt a kéményseprői iparjognak, így Szentgrót mező és polgárvárosban, valamint a környező negyven községben, pusztán és majorban. A család több tagja, így Bauer Rezső és Viktor is örökölte a szakmát, nevüket Bárányra változtatták.
Bauer Anna özvegy füstfaragóné segédet alkalmazva folytathatta az iparűzést, 1869.
A kéményseprő mestereknek hagyományosan nagy szerepe volt a tűzvédelemben. Zala vármegye 1896-ban, a kéményseprési iparról hozott szabályrendelete e téren is megerősítette teendőiket: „A kéményseprés alkalmával a kéményseprő meggyőződést szerez magának arról, hogy az illető épületben, s különösen a kémények közelében megvan-e a tűzvész ellen a kellő rend. Az e részben tapasztaltakra, vagy tűz rendőri szabályokkal ellenkező dolgokra az illető házbelieket figyelmezteti.” Továbbá tűzvész esetén segédkeznie kellett az oltásnál, szakszerű felvilágosítással segíteni a tűzoltó parancsnok munkáját.
1938. december 28-én számolt be a Zalamegyei Ujság a veterán tűzoltó, a 81 esztendős Stefanecz József haláláról. A Zalaegerszeg Önkéntes Tűzoltó Egylet örökös főparancsnoka a kéményseprő reáljog tulajdonosaként, 1885-ben lépett az egyletbe. Alig töltötte be szolgálatának tizedik esztendejét, Kovács Károly polgármester után ő lett a főparancsnok, s e tisztet tizenöt esztendőn át töltötte be. 25 évi szolgálat után Ferenc József királytól, 40 év után pedig az Országos Tűzoltó Szövetségtől kitüntetést kapott.
A zalaegerszegi hivatásos és önkéntes tűzoltók csoportképe az 1920-as években
A zalaegerszegi Illés Elek (Bácstopolya 1872- Zalaegerszeg 1927) kéményseprő hagyatéka Illés Józsefné Kaszaházi Éva ajándékaként került gyűjteményünkbe.
Illés Elek 1903-ban kezdte gyakorolni a mesterséget, először Stefanecz társaként teljes intézkedési joggal, majd 1909-től önálló iparos. Feljegyzése szerint a zala-egerszegi főbírói járást kétezer forintért vette meg Stefanecz Józseftől. A kéményseprő cégér, az 1910-11-ben épült lakóházán függött a Gróf Apponyi Albert (ma Mártírok) utcában. Később az egykori szőlőhegyi hajlékukban őrizték a Gasparich utcában. Az épület az egyik utolsó példánya a 19. század végi – 20. század eleji szőlőhegyi pincéknek, ma már alig látszik, modern házak veszik körül.
Illésék szőlőhegyi hajlék a Gasparich úton, Mazur Ildikó felvétele
Az 1910 körül készült cégér és a mesterről készült rajzos portré, Mazur Ildikó felvétele
Illés Elek feleségével, Kéner Katalinnal és öt gyermekével Saly Viktor műtermében, 1918
Illés úr nemcsak az ipartestület tagjaként, bírósági esküdtént nyert bizalmat, de támogatta a közjót is. A korabeli Magyar Paizs hetilapban olvashatjuk, hogy 1903-ban pénzt adott a Szentháromság szobor javítására, 1908-ban többek között egy hatalmas céhkorsót ajándékozott a gimnáziumban alakult muzeális gyűjteménynek. Sajnos, azt nem közölték, melyik céhé lehetett a korsó. Már nem is tudjuk meg: mint oly sok érték, ez is eltűnt a második világháború vasúti bombázása során.
A város társadalmában közkedvelt fia, Elek a Magyarországi Kéményseprő Mesterek Országos Egyesületének Zalavármegyei Csoportja helyi elnöke, az ipartestület oszlopos tagja volt. Fiatalon, 1938-ban, 31 esztendősen hunyt el.
Családi összejövetel a Gróf Apponyi Albert (ma Mártírok) utcai ház ebédlőjében A hegedűvel Illés Elek, középen testvére, Illés György hentes ül.
Adattárunk őrzi a család 1909-től 1949-ig, az államosításig vezetett munkanaplójának másolatát is, benne az elvégzett munkák és az értük fizetett bér felsorolásával. A keménytáblás füzet elején az iparra és a családra vonatkozó bejegyzések találhatók, így hat gyermekük (négy fiú és két leány) születésének, majd halálának utólagos bejegyzésével.
Az özv. Illés Elekné által kiadott színes kalendáriumlapot a segédek a falvakban osztogatták, szerencsét kívánva, s kedvet adva a megrendeléshez.
A jól végzett munka örömére készült felvétel Pápán, a kéményseprők között Mendly István, 1920 körül
Mendly Erzsébet szilveszterkor felöltözött bátyja, Mendly István ruhájába, 1935 körül
