Kedves Olvasó! Egy kis időutazásra invitálom Önöket! 1972 tavaszán járunk. Képzeljünk magunkat Zalaegerszeg fő utcájára. A város készül a munka ünnepére. Már április 30-án díszbe öltözött a város, fellobogóztak minden épületet, a Széchenyi tér felől kalapácsok hangja hallatszott, épült a dísztribün a Csemege ABC előtti téren, lezárták a Kossuth utcát a forgalom elől. Másnap, hétfőn, május elsején zenés ébresztőre ébredt a város. Már 8 óra előtt sietős léptekkel igyekezett mindenki a munkahelyére, hogy felkészülhessen a felvonulásra, munkatársaival együtt indulhasson bemutatni a vállalat elmúlt évben elért sikereit, amiket hatalmas transzparensek hirdettek. 9 óra előtt megtelt a Kossuth utca ünneplőbe öltözött felnőttekkel, fehér zoknit, lakkcipőt viselő gyerekekkel. Mindenki igyekezett minél jobb helyet találni, hogy a legjobb rálátása legyen a disztribünön helyet foglaló párt- és városi vezetőkre és persze a felvonulókra.
A dísztribünön Varga Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára mellett, állami- és társadalmi szervek vezetői, munkásmozgalmi veteránok, vállalatok, üzemek, intézmények küldöttei és fegyveres testületek vezetői foglaltak helyet. A hivatalos beszédek után kezdetét vette az ünnepi felvonulás. A menet élén a kisiskolások csoportja, melyet a Dózsa-iskolások korhű jelmezbe öltözött páncélinges, alabárdos tanulói vezettek. Az iskolások színes kavalkádja karika- és labdagyakorlatokat mutatott be az emelvény előtt elhaladva. A következő csoport a középiskolásoké, akik szakmájuk jellemző munkaeszközeivel a kezükben haladtak végig az utcán. A vidám gyerekek után a kitűntetett vállalatok következtek. A tömeg éljenzett, zúgott a taps. Elsőként a Ruhagyár érkezett, akik büszkén tartották magasba a Minisztertanácstól kapott vörös zászlót. Kezükben májusfa, rajtuk ZA-KO felirat. Következtek a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, akik egy hatalmas vasszerkezeti elemet hozó daruskocsi mellett haladtak. Őket követték a nyolcszoros élüzem címet elnyerő Közúti Építő Vállalat munkatársai, majd a Műbútor KSZ, a Zala Bútorgyár csoportjai. Az időjárás kegyes volt az egybegyűltekhez, hiszen ragyogóan sütött a nap, lágyan lengedezett a szellő. A közönség jól szórakozott, mikor elhaladt előttük az ágait nyitogató vörös csillagot hozó jármű és egy kocsira erősített göcseji harangláb, alatta tejipari termékek. Tetszésnek örvendett a vasutasok Piroska vonatra festett táblái vagy a Zalai Kőolajipari Vállalat dekorációja, mely egy vörös csillagot szimbolizált, körülötte a „munkásállamok” zászlóival. A húsipari dolgozók leggömbökre függesztett Zalahús emblémát engedtek az ég felé, az állami építőipar egyik kocsijából pedig galambsereg szállt fel a magasba. A város valamennyi üzeme, vállalata képviseltette magát a látványos felvonuláson. Mindenhol vörös és nemzetiszínű zászlók, transzparensek. A tömeg mosolyogva, jókedvűen integetett. Háromnegyed 11 felé vehette újra birtokba a járműforgalom a Kossuth utcát. A felvonulás után a megfáradt ünneplő tömeg megérdemelten fogyasztotta el a majális elengedhetetlen hozzávalóit a virslit és a sört.
A délután folyamán főként a gyermekes családok, egymásba ölelkező fiatalok és idősek, babakocsit toló anyukák az Alsóerdőre sétáltak ki, ahol sportrendezvények, néptáncbemutató és aszfaltrajz-verseny várta őket. Sokan kíváncsiak voltak a kutyabemutatóra és a közönség lelkesen szurkolt az újságírók és a ZTE öregfiúk labdarúgó mérkőzésén. A napot az MMIK-ban ária és dalest zárta. Késő estig nevetés, hangos zene töltötte meg a várost.
Biztosan sokakban nosztalgikus élmények elevenedtek meg a szocialista majális hangulatát megidézve! Egészen a rendszerváltozásig hasonló körülmények között zajlottak a városban a május 1-jei ünnepek. Magyarországon az 1890-től létező munka ünnepe sokat változott a történelem során, volt, hogy tiltották, volt, hogy tűrték és volt, hogy kötelezővé tették a rajta való részvételt. A leglátványosabb ünneplése az 1945 utáni időszakban volt. Ma már elmaradnak a nagy felvonulások, de a virsli és sör azért még hozzátartozik a majálishoz!
