Nálunk otthon a napot mindig meseolvasás zárja. Egész szertartássá nőtte ki magát, amikor a gyerekeim az ágyban várják állig betakarózva, hogy a mobiltelefon fényénél újra belemerüljünk a tegnap félbehagyott meseregény titokzatos világába. Kicsi korukban főleg képeskönyveket nézegettünk, majd jöttek a nagy képek, kevés szöveggel, végül elérkeztünk az igazi meseregényig. Bevallom, felnőttként is izgalommal vártam (várom), hogyan folytatódnak a hajósinas kisegér kalandjai, a zsírkrétakorból idecsöppent dinók, miként menekülnek meg Mátyás király udvarában vagy hogyan sikerült felébreszteni az elvarázsolt tündérlányt. Mai felgyorsult korunkban elengedhetetlen, hogy a kisgyermekek minél korábban találkozzanak könyvekkel, minél többet meséljenek neki. Ezt jól tudták a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsánál (IBBY) is, mikor 1967-ben április 2-át a GYERMEKKÖNYVEK világnapjává és a meseírás napjává tették. E neves dátum Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapjához kötődik és világszerte ünneplik. A figyelemfelkeltés célja, hogy a gyermekek megszeressék az olvasást és a könyveket.
A világnap érdekessége, hogy minden évben más-más ország vállalja a szponzor szerepét és fogalmazza meg a nap jelmondatát. 2001-ben Magyarországra került a sor, amikor is Janikovszky Éva írta meg az üzenetet:
„A könyvekben minden benne van!” „Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem? Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben. Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát.”
