Évekkel ezelőtt elérkeztünk oda, hogy a múzeumok nemcsak a fából készült – úgynevezett stílbútorokat – gyűjtik, hanem már a faforgácslap alapanyagú, bútorgyári szalagokon legördülő különféle fantázianévvel ellátott, kombinálható szekrénysorokat is.
Az általam választott dohányzóasztal nem a kedvenc tárgy kategóriába tartozik. Szakmai szemmel nézve inkább restaurátor etikai kihívás. Több szempontot vettem figyelembe, amikor ezt a tárgyat választottam bemutatásra. A tavasszal nyíló új állandó kiállításba kerül a Zala Bútorgyár egyik – Freddy fantázianévre keresztelt – garnitúrája. Ennek a garnitúrának a két nagyszekrénye és a dohányzóasztala kerül be az enteriőrbe. Az enteriőrt, egy tükörfal segítségével fogjuk megnagyobbítani. Tehát a két nagyszekrényből majd négyet látunk, de mi a helyzet a dohányzó asztallal? Csak egy félre lesz szükség ahhoz, hogy tükör előtt a szobában egy asztalunk legyen. Márpedig egy beleltározott múzeumi műtárgyat nem illik kettéfűrészelni, a restaurátori etika nem engedi.
Az asztalt a köldökcsapok (csapolások) mentén szétbontottam úgy, hogy az alkatrészek ne sérüljenek. Majd azt a két eredeti alkatrészt, amit el kellett volna fűrészelni, a leltári szám ráírása után a raktárba elhelyeztük. A félretett alkatrészeket az eredetivel megegyező színű és furnérozású bútorlappal pótoltam. Ezeket minden szívfájdalom nélkül méretre lehetett vági, mert egy hasonló korú lomtalanításból származó donor bútorról származott. Így a félretett alkatrészeivel a dohányzóasztal bármikor az eredeti állapotba visszaállítható.
A következő kihívást az jelentette, hogy a dohányzóasztal oldaláról az egyik profilozott díszléc hiányzott. Ilyen profilú gyalu és marókés hiányában különféle faragó vésők segítségével gyártottam le ezt a hiányzó díszlécet, amit az eredetivel megegyező faanyagból készítettem el, majd pácolással halványan öregítettem, végül felületkezeltem. Ezeken kívül természetesen más alap restaurálási feladatok is elvégeztem a tárgyon, mint furnér visszaragasztások, sarokkiegészítések és retusálások.
Harmadrészt pedig azért is volt nekem emlékezetes ez a dohányzóasztal, mert a pandémia időszaka alatt a korlátozások és az új szabályozások mindenkinek beleégtek az emlékezetébe, és nekem ez volt az első tárgy, amit otthon „homeoffice”-ban restauráltam. 
