A házasság hete alkalmából számos fotó került fel a múzeum honlapjára és facebook oldalára, amik korabeli párokat ábrázolnak. Talán a legszembetűnőbb a ruházat változása. A 20. század során rengeteget alakult a házasulandó felek viselete. Meghatározta a történelem vihara, az anyagi körülmények, társadalmi helyzet, lakóhely és nem utolsósorban a divat. Mióta világ a világ mindenki próbálta megadni a módját, hogy ezt a napot különlegessé tegye. Még azok is, akiknek nem volt lehetőségük a legutolsó divat szerinti ruhát beszerezni, legalább arra törekedtek, hogy a legszebb öltözetükben házasodjanak. A Göcseji Múzeum fotótára egészen az 1900-as évek elejéig visszamenőleg bővelkedik esküvői fényképekben. Ezeket végig nézve nyomon követhetjük elsősorban a menyasszonyok viseletének változásait.
A századforduló esküvői ruháját meghatározta az előző évszázad divatjából megmaradt sok és finom munkájú díszítés, amely a ruhára és a kiegészítőkre (pl. fátyol) varrva egyaránt jellemző volt. A fehér ruha viselése nem túl régre nyúlik vissza, a legenda szerint Viktória királynő teremtette meg ezt a hagyományt, ő volt az, aki 1840-ben Albert hercegnek fehér ruhában mondott igen. Innéttől kezdve az előkelő hölgyek körében népszerű lett az addig, gyász színnek tartott fehérben házasodni. Ugyanakkor a fehér a gazdagság színe is volt, hiszen jobbára csak egyszer lehetett felvenni, hiszen nagyon gyorsan koszolódott.
Ha valaki mégsem fehérben állt az oltár elé, annak többféle oka lehetett. A legkézenfekvőbb, hogy már nem az első házassága volt, özvegyként kötött újra frigyet.
A Göcseji Múzeum gyűjteményében található, 1900-as években készült műtermi fotók közül még mindegyik menyasszony földig érő ruhát viselt, melyet jellegzetessé az S vonalú fűző tett. Jellemző a kor divatjára a magas derék és az álló gallér. A fehér szín még jobbára a tehetősebb menyasszonyok kiváltsága volt, a világoskék, halvány rózsaszín, mályva volt az uralkodó szín a ruhák körében (A 2. számú képen jól látható, hogy nem fehér színű a menyasszony ruhája). A földig érő fátyol mind a három fotó esetében megfigyelhető. Sok esetben a ruhához uszály is tartozott.
1910-es évek
Az 1910-es évekre az esküvői divat lassan változott. A ruhák vonala egyszerűsödött, de még mindig nehéz, minősi anyagokból készültek. A kiegészítők viszont őrizték a korábbi évtizedek hagyományait: hosszú fátyolköltemények, dús virágcsokrok (még nem eldobásra szánták). A fűző és a merev ruhaderék lassan kiment a divatból. Hangsúlyosabb lett az empír stílusú derékvonal, a ruhák mell alatt szabottak és lefelé bővülőek lettek.
1920-as évek
Az 1920-as években szembeötlő változások történtek a divatban. A ruhák hossza lerövidült. Eltűntek az uszályok. A fejen különleges, ma már talán kevésbé esztétikusnak mondható, haladó korszellemű költemények foglaltak helyet, melyeket gyakran a homlok közepéig húztak le. A lábak tekintetében pedig a harisnyaipar és cipőipar vívmányai a mérvadók. (Ezeket az új vívmányokat legjobban Meilinger Ferenc feleségén lehet felismerni – 8. kép.) A kiegészítők finomodtak: a fátyol bár jelentős, sokkal kecsesebb (már nem „lepel” hatású, hanem funkcióját csökkentve inkább csak díszít), és a csokrot is el lehet bírni akár fél kézben is. Néhány helyen érdekes kiegészítőket is megfigyelhetünk, mint a tollak, boák és különféle art deco elemek.
1930-as évek
Az 1930-as években divatba jött a csipke, ami a menyasszonyi ruhák biztos kiegészítője lett. A magazinok mellett népszerűek lettek a mozik, amik szintén hatással voltak a viseletek változására. A fátylakat lazán a fejükön hordták és többnyire a földig értek. A ruhák vonala egyszerűsödött, melyek kevésbé hangsúlyozták a derekat.
1940-es évek
Az 1940-es évek elején még a harmincas évek divatja élt tovább, az évtized második felét pedig egyértelműen meghatározta a második világháború. Ekkor a ruhák még tovább egyszerűsödtek, fontos volt a praktikum (főleg az anyaghiány időszakában). Népszerűek lettek a „madárfészek” fátylak, a magasított gallérok, a gyakran V formában díszített ruhák. Anyagában műselymet vagy igazi selymet használtak. Gyakoriak voltak a fehér mellett a bézs, csontszín a krémszínű ruhák. Vandra Matild esküvői fotóján (12. kép) megfigyelhető a gyöngyös párta, fehér selyemruha, mellén zsinór díszítéssel. A férj álló galléros, zsinórdíszes öltönyt és rövid, hímzett szélű nyakkendőt viselt.
1950-es évek
Az ötvenes években a menyasszonyi ruhákra az egyszerűség, ugyanakkor a nőiességet és derékvonalat hangsúlyozó szabásvonal volt a jellemző. A ruhák gyakran készültek merev, egybefüggő anyagból, sokszor díszítés nélkül. Ugyanakkor megfigyelhetjük kommunista szellemiségre jellemző nőies jegyeket háttérbe szorító irányvonalat is. Az egyszerű, sallangoktól mentes ruhák domináltak főleg a városi lakosság körében. Erre példa Hodászi Bozsó ruhája (13. kép), aki esküvőjén inget és egyszerű kosztümöt viselt, rövid fátyollal, virágcsokorja szegfűből készült. Ennek ellentéte Tuli Margit (14. kép), aki díszes, uszályos ruhát viselt és liliomos művirágcsokrot tartott a kezében.
1960-as évek
A hatvanas években rövidültek a szoknyák, hódítani kezdett a mini. Új és szabadabb látásmód volt kialakulóban a nőknél, a hippik erősen befolyásolták a divatot. Egyenes vonalak, hosszú, kiengedett haj volt jellemző. A ruhák lazán szabottak, lágy esésűek, némi csipkedekorációval, divatos volt a hosszú, tölcséres ujjú ruha. Korszakalkotó volt Audrey Hapburn, aki második házasságakor egy fehér hosszú ujjú miniruhát és egy különleges fejlendőt viselt.
1970-es évek
A hetvenes években az ifjú párok körében valamelyest mérséklődtek a hagyományos előírások. Változtak a korábbi szokások, előtérbe kerültek a divathullámok. A férfiak esetében egyre inkább megengedhető volt, hogy ne sötét színű öltönyt viseljenek a nagy napon. A nők többsége még ragaszkodott a hosszú, fehér ruhához és a fátyolhoz is. De a hagyományos fehér mellett megjelentek az égszínkék, vízzöld, púderrózsaszín árnyalatok is. Sőt a nadrágkosztüm is elfogadható lett esküvői ruhaként, ugyanúgy mint a kalap is (lásd a 19. képen).
1980-as évek
A nyolcvanas évek igazán színes korszaka az esküvői ruháknak. Romantikus, habos-babos ruhák, tele csipkével, díszítéssel. A frizura jellemzően afro stílusú, tupírozott és göndör volt. Emellett szinte bármiből lehetett esküvői ruha, a szín mindegy, a fazon inkább a romantikus érzést keltette. Korszak meghatározó menyasszonyi ruhája Diana hercegnő puffos ujjú csodája, a korszak ikonikus darabja lett. Újra elterjedt a krinolin.
Pálfi Erzsébet a fotón fodros gallérú fehér ruhát, koszorút és fátyolt visel, ami a frizurát is eltakarja.
1990-es évek
A kilencvenes évekre már nem beszélhetünk uralkodó stílusirányzatról, szinte bármi megengedett lett. Vissazszorultak a habcsókszerű ruhák, előtérbe kerültek a letisztultabb, egyszerűbb darabok, fontos, hogy a ruha a menyasszony szépségét hangsúlyozza és a lehető legelőnyösebben álljon rajta. Az évtized közepéig divatban volt a széles váll, hímzések, csipkék, egyre többékszer, gyöngy jelent meg a menyasszonyokon.
Napjaink
Ma már nem általánosíthatunk, hogy milyen az esküvői divat. Napjainkban a ruha kifejezi viselőjének egyéniségét, stílusát. Divat az egyszerű, szűk, sellős, habos, fodros, királynő, elegáns darabok, a hosszú uszályos, és a rövid letisztult ruha is. A divattervezők gyakran merítenek a múltból, modernizálják, aktualizálják a régi darabokat. Nincs kötöttség! A változatosság gyönyörködtet!
