Miért kedves nekem ez a fekete-fehér képeslap? Ennek több oka is van. Először is: szép, amit ábrázol. Másrészt szívesen emlékezem az ajándékozóra is. A zalaegerszegi bérautósokról írt tanulmányomhoz folytatott gyűjtés során kerestem fel az idős Inkovics Ferencet, aki maga is egy 521-es Fiat bérautó (ma taxinak hívnánk) tulajdonosa volt. A kedves Inkovics úr büszkén vezetett be a konyájába, ami ragyogott a tisztaságtól, s beavatott a hagyományos tűzhely takarítási fogásaiban is. Természetesen beszélt a bérautós iparról is, (a tanulmány itt olvasható) de előkerültek régi fényképek a családjáról, és a múzeumnak ajándékozta ezt a képeslapot is. Ismereteink szerint ez az egyetlen példány ismert belőle, pedig biztos nem egy darabot adott ki belőle a kereskedő. Szokás volt akkoriban, hogy a sajtóhírek mellett képeslapon is reklámozták az üzleteket, azzal a szándékkal, hogy minél több vásárlót csábítsanak a boltokba. Először nem is akartam elhinni, hogy ilyen üzlet lehetett Zalaegerszegen, de ott áll a pult mellett a kereskedő felesége, Kluger Berta. Inkovics úr édesanyja fiatal lányként a kereskedőéknél dolgozott, s mivel saját gyermekük nem lehetett, nagyon megszerették. Így került hozzájuk az egyedi képeslap, néhány családi fotóval egyetemben.
A kereskedés 1899 szeptemberében, a Korona szálló mellett nyílott meg, kínálatát a Magyar Paizs újságban reklámozta:
„Raktáron tartok: mindennemű csipkét, szalagot, zsinórt, selymet, cérnát, pamutot, kötőt, vállfűzőt, gummi-szallagot, kesztyűt, fehérneműt, nyakkendőt, ernyőt, kefét, díszfésűt, öveket, illatszert, szemüveget stb, stb. … a legszolidabb és legpontosabb kiszolgálást biztosítom.”
1907-ben a kereskedő átköltözött a Kazinczy tér túloldalára, a dr. Keresztury József ügyvéd frissen épített lakóházának földszintjére, s választékával elkápráztatta a városka lakóit. Norinbergi árukat (Nürnbergről nevezték el a számos aprócikket felvonultató áruválasztékot) forgalmazó üzletében szinte mindent lehetett vásárolni, ami az öltözködéshez, jó megjelenéséhez, a személyi higiéniához szükséges volt.
1907. december 12-én két asszony beszélgetéséről írt a sajtó, akik olyan olcsón tudnak vásárolni ifj. Horváth Jenő áruházában, hogy az útiköltséget is megspórolták: „oda megyek Karácsonyra bevásárolni, mert sehol sincs olyan választék szép szivar és pénztárczákból, nyakkendőkből, plüschdobozokból és játékáruból, mint ott” – írták.
1911-ben már divatárusként hirdette az üzletet. Berendezésének hajdani szépségét csupán ez a képeslap őrizte meg számunkra.
