Blog

Anyák napjára

Dátum2021. 05. 02. Ma minden gyermek, kicsi és felnőtt az édesanyját köszönti vagy rá emlékezik anyák napja alkalmából. Az egyik legkedvesebb és magunkénak érzett ünnepünk május első vasárnapja. De tudjuk-e honnan származik ez […]

Ma minden gyermek, kicsi és felnőtt az édesanyját köszönti vagy rá emlékezik anyák napja alkalmából. Az egyik legkedvesebb és magunkénak érzett ünnepünk május első vasárnapja. De tudjuk-e honnan származik ez a nap?

Az anyaság megbecsülése már az ókori görög kultúrában is jelen volt, a kereszténység pedig általánossá tette Szűz Mária, az égi édesanya tiszteletét, az anyák napja megünneplése mégis Amerikából érkezett hozzánk. A több szálon induló kezdeményezés (Elmer Burkett szenátor, Anna Jarvis) eredményéről Magyarországon 1909-ben számolt be először a Pesti Napló: „az amerikaiak nagy lelkesedéssel ünnepelték meg mindenfelé az „anyák napjá“-t, az Egyesült-Államok uj nemzeti ünnepét. Már az előző napon kocsiszámra vitték a nagyobb városokba a szegfűt, mert az amerikaiaknak ezen a napon anyáik tiszteletére, emlékére szegfűt kell hordaniok.” Azért a szegfűt, mert ez a virág szimbolizálja az anyaság erényeit, a fehér szín a tisztaságot és hitet jelképezi, az illata a szeretetet, a formája pedig a szépséget.  Az ünnepet 1914-ben Wilson elnök tette hivatalosan is nemzeti ünneppé.

1925-ben az Egyesült Államokban, a „yankeek földjén” járt dr. Petri Pálné, az ifjúsági vöröskereszt társelnöke, ő hozta magával a kezdeményezést, hogy Amerika, és Nyugat-Európa példáját követve itthon is honosítsák meg az anyák napját. Az Újvilágból érkező ötleteket, szokásokat mindig kétkedve fogadó magyar társadalom kivételesen pozitívan reagált a javaslatra, támogatásra talált mind az egyházak, mind pedig a pedagógusok körében, mert nevelő hatását társadalmi érdekként fogalmazták meg. Már ebben az évben a Néptanítók Lapjában ajánlás jelent meg arról, hogyan kellene megülni ezt az ünnepet. Eszerint a gyerekek versekkel, énekekkel, virággal és apró ajándékokkal készüljenek, majd ezek elmondása és átadása után következzék a legfontosabb, a közösen elmondott fogadalomtétel, amely így hangzik:

„Édes jó anyám! ünnepélyesen fogadom, hogy engedelmes gyermeke leszek; soha meg nem bántom s mindent elkövetek, hogy örömét lelje bennem. Köszönöm, hogy felnevelt, köszönöm, hogy tisztán tartott, köszönöm, hogy annyiszor megbocsátott. Fogadom, hogyha baj éri megvédem, ha beteg lesz ápolom, s ha megöregszik vagy szűkölködni fog, magamhoz veszem. Egész erőmmel mindig azon leszek, hogy meghosszabbítsam és boldoggá tegyem drága életét, Isten engem úgy segéljen!”

Mielőtt az ünnepet általánosan kötelezővé tették volna, 1928-ban a vallás és közoktatási miniszter elrendelte, hogy minden tankerületben két-három iskolában próba anyák napját tartsanak, „hogy a tapasztaltak az általános rendelkezés kibocsátása alkalmával felhasználhatók legyenek, hogy a külföldről átültetett intézmény a hazai viszonyok figyelembevételével honosodjék meg.” Zalaegerszegen a II. számú körzeti iskolát, a Jókai úti elemit jelölték ki kísérleti anyák napja megtartására. A nekik írt utasítás megtalálható múzeumunk gyűjteményében.

Az ünnepségek mindenütt jól sikerülhettek, az 1930-as évek elejétől ugyanis a helyi sajtó rendszeresen beszámolt nemcsak a városi, hanem a falusi iskolák ünnepségeiről. A fogadalomtétel nem honosodott meg, helyette a gyermekek a virágok átadása után kézcsókkal köszöntötték édesanyjukat.