Antal Béla (Eger, 1862 – Zalaegerszeg, 1911) fényképész Székesfehérvárról került Zalaegerszegre, ahol a pár évig itt működő Knebel Ferenc Zala utcai [ma Batthyány utca] műtermet vette át 1895-ben. Annak utódjaként mutatkozott be, ahogy szokás volt, a helyi sajtóban. Családostul költözött Zalaegerszegre, feleségével, a nagybajomi születésű Tuschek Emíliával és két fiával, Bélával és Józseffel. 1899. június 12-én Antal Béláné két újabb fiút követően egy Ilonka nevű kisleánynak adott életet, ekkor a Galamb utca 2. számú házban laktak.
A fényképész műtermét nagy örömmel keresték fel a zalaegerszegi családok, akik a berendezést is megcsodálták, és bizonyára jól szórakoztak a műteremben, ahogy e divatos hölgyek is tették sonkaujjú ruháikban.
Egy-egy fényképkészítés ünnepi alkalomnak számított, örömmel vitték haza a többnyire kemény kartonra ragaszott képeket, melyek hátán nyomott reklámgrafika, és pecsét, később saját névvel ellátott grafika hirdette a műtermet.
Hívásra házhoz is ment, valamint reprodukciókat is készített. Ezek közül az 1870 körül készült kép másolatát mutatjuk be: Heincz Károly és első felesége gyermekükkel, az 1864-ben született Károllyal.
Károly később testvére, János kalaposüzletében dolgozott a Kazinczy téren, melyet a városházában béreltek, egy későbbi fotón jól látható a cégére.
Ugyancsak reprodukció Pais Kázmér tisztviselő fiatalon elhunyt első feleségének, Csontos Reginának eredetileg 1880 körül felvett portréja.
Bizonyára akkor készíttették vele, amikor a második feleséggel, Laux Gizellával felkereseték műtermét 1897-ben, akkor készült kitűnő tanuló kisgimnazista fiúkról, a későbbi neves nyelvészről, Pais Dezsőről ez a portré.
Ismereteink szerint Antal Béla volt az első fényképész, aki felkéréseket kapott épületek, vagy a városban zajló szabadtéri események megörökítésére. 1898-ban, amikor a régi városháza átépítésére került sor, Morandini Tamás építész felkérésére lefényképezte a városházát a földszintén bérbeadott portálokkal. Az 1787-ben emelt egyszerű, egyemeletes épületet 1862-ben romantikus, pártázatos oromzattal tették mutatósabbá, ahogy ez a kitűnő minőségű felvétel mutatja, aminek egyetlen példánya a család birtokában maradt fenn.
A Zalaegerszegi Ipartestület vezetősége felkérésére örökítette meg zászlóavatásuk ünnepségét 1900. augusztus 20-án, pontosan 121 esztendővel ezelőtt. Fontos esemény volt ez városunkban: mutatta az iparosság összetartását és hazafiságát, akik hitet tettek a gondokkal küzdő hazai kisipar mellett. A testület pénztári naplója szerint Antal Bélának előlegként 70 koronát fizettek. Az október 8-i feljegyzés szerint a 136 fényképre 130 koronát, fényképkeretre 9 koronát adtak ki.
Volt köztük nagyméretű, díszes kartonra ragasztott kép és képeslap sokszorosítás is a város piacterén zajló ünnepség népes közönségéről. Egy másik fotón az új városháza ablakából, illetve a városháza előtti téren nézik az eseményeket.
Az ünneplőruhás koszorúslányok műtermét is felkeresték.
2017-ben hozzánk került a Kaszter gyógyszerész család néhány albuma, az egyikben egy különleges, sajnos erősen fakult fotó. Az Arany Bárány emeletéről készült, hasonló szemszögből, mint a híres, Fisli Évának köszönhetően Párizsban előkerült, mintegy félszáz évvel korábbi dagerrotípia. (Lásd: „Még egyszer a Zalaegerszeget ábrázoló dagerrotípiáról„)
A városháza 1898-ban átépített székházának ablakában előtűnnek a nézelődők, háttérben a Mária Magdolna plébániatemplom. Kaszter Ödön, az ifjú gyógyszerész, mellesleg kitűnő amatőr fotográfus sem volt rest, felment az Arany Bárány emeletére, hogy elkészítse saját felvételét. A tömegben jobbra felfedezhetünk egy alakot, aki nem lehet más, mint Antal Béla fotográfus. Jól kivehető, ahogy valamiféle párkányon, vagy dobogón áll az állványos, üveglemezes gépe mögött, az állvány lábai alatt még a hatalmas fotóstáska is felismerhető. A fényképész öltönyben, kalapban állt a gép mögött.
1902 augusztusában Antal Béla hét éve fennálló üzletét a Zala utcából a Kossuth utcába, a Központi takarékpénztár mellé helyezte át – tette közhírré a Magyar Paizsban. (A város egyik legszebb épületét 1899-ben emeltette a Zalamegyei Központi Takarékpénztár a Kossuth utca és a Széchenyi tér sarkán.) Büszkén jelentette be, hogy felvételeit „az újonnan épült fedett” fényirdájában minden időben el tudja készíteni.
Antal Béla 1904 márciusában ismét költözni kényszerült, Horváth Béla Kossuth utca 40-es házában rendezkedett be. Új műtermébe „legújabb divatú háttereket és műszereket” szerzett be, fekete hátteret a világos öltözetű vendégek felvételeihez, utcai háttereket. Különböző méretű képeit is bemutatta híradásában: „visit alaktól egész életnagyságig platin képeket [a platinotípia az egyik legdrágább, szakmai kihívást jelentő fotóeljárás volt], úgyszintén nagyítást tiszta élethű kivitellel, régi vagy új képekről; árak kerettel együtt: 30–36 cm nagyság 5 korona, 46–58 cm 7 korona, úgyszintén mignon fényképet, levelező lapokat fényképekkel, jux [vidám] levelező lapokat.”
1905. július 23-án a zalaegerszegi római katolikus leányvédő otthon egyesület zászlószentelési ünnepélyének résztvevőit örökítette meg. A csoport közepén sötét ruhában, világos kalapban ülő előkelő hölgy a zászlóanya, dr. Szigethy Elemérné, akinek nevét a zászlószalagra hímezték, a másik szalagon az egyletet támogató Csertán Károlyné neve olvasható.
A kezdetben virágzó iparral rendelkező Antal Béla üzlete súlyos betegsége és a konkurencia megjelenése miatt hanyatlásnak indult, utolsó reklámja 1908. április 30-án jelent meg a Magyar Paizs „Helyi műhelyek” rovatában. Családjával a Vásártér (az egykori állatvásártér, a mostani Csány tér környéke) 1-es számú házában lakott. A súlyos tüdőbetegség fiatalon ragadta el városunk egykor tisztelt iparosát.
Irodalom:
- Kincses Károly-Munkácsy Gyula: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel (kézirat 1999). Budapest. 2000. Történeti fotóeljárások Magyarországon, http://fotomult.c3.hu/pozitiv/platinotipia/
- Megyeri Anna: Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején. In: Zalai Múzeum 22. Zalaegerszeg, 2015.
