A Tánc Világnapját az UNESCO egyik tagszervezete, a Nemzetközi Táncbizottság hozta létre. 1982-ben ünnepeltük először, azóta minden évben, a világ minden táján ez a nap a TÁNC nemzetközi ünnepe.
Nem véletlen ez az időpont, hiszen ezen a napon született Jean-Georges Noverre (1727-1810) francia táncos és balettművész, aki az egyetemes táncművészet megújítója, „a balett Shakespeareje”, a férfi, aki szabadságot vitt a balett világába. A táncot új elemekkel, szabályokkal gazdagította, megteremtette a cselekményes balettet.
A világnap célja az, hogy a táncot népszerűsítve ösztönözzék a kormányokat, hogy az oktatásban nagyobb teret szenteljenek ennek a művészeti ágnak. Ez természetesen nem csak a felsőfokú művészképzésre vonatkozik, hanem az alapfokú művészeti oktatásnak, az általános képzésnek is részévé kívánják tenni.
A tánc ősidők óta az emberi kultúra része, a csoportos táncok, ma is a közösségi összetartozás megerősítését szolgálják. Összehozza az embereket, közös élményszerzés, közösen elért sikerek forrása. Ez az erő a nemzetek táncaiban, így a magyar néptáncban is jól tetten érhető.
A harmonikus mozgás olyan elementáris erővel hat és olyan katartikus élményt képes kiváltani az emberekből, mint a zene. A tánc olyan tevékenység, ahol az ember a testét használja eszközként gondolatainak, érzelmeinek, hangulatainak kifejezésére.
A táncnak tagadhatatlanul vannak élettani hatásai. Örömöt okoz, mint minden mozgás, hiszen endorfint termel, csökkenti a stresszt és a depressziót. A művészi megnyilvánulás, önkifejezés egyik legjobb eszköze.
Most beszélhetnénk a különböző típusú táncok jellemzőiről, szépségeiről, az előadásmódjukról. Sorra vehetnénk híres együtteseket, remek előadókat, művészeket. Felsorolhatnánk azokat a művészeti intézményeket, együtteseket, csoportokat, klubokat, akik itt helyben Zalaegerszegen tevékenykednek. Nem is sejtjük milyen sokan vannak! Lehetőséget teremtve kisgyermek kortól a felnőtteken keresztül egészen az idős korosztályig, hogy mindenki kedvére válogathasson a különböző táncstílusok között…, de ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy mindenki magáénak érezze a táncot.
Ez történhet bárhol: koncerten, fesztiválon, buliban, lakodalomban, családi ünnepségen, baráti találkozókon, táncórán, előadáson, takarítás, rendrakás vagy kocsimosás közben is.
Táncolhatunk örömünkben, bánatunkban, kifejezhetjük vele boldogságunkat, fájdalmainkat, de az eufória és a gyász is testet ölthet általa.
A lüktetés, a ritmus bennünk él. Aki tud lépegetve sétálni, az tud előre-hátra-oldalra is haladni, az tud ugrálni, forogni…; az tud TÁNCOLNI!
De a lényeget se felejtsük ki belőle: a SZÍVET és a LELKET!
Az hiszem én már értem… sokszor, sokféleképen, sok formáját próbáltam már…de mindig itt cseng a fülemben drága jó – hadirokkant, minden nótát ismerő, tangóharmonikázó, örökké fütyörésző – nagyapám örökbecsű jótanácsa.
„Azt mondom neked Tücsikém; ne az táncoljon, aki tud, …hanem akinek kedve van!”
Múzeumunk gyűjteményében számos a táncot megjelenítő műalkotás, fotó található. Ezzel a néhány felvétellel kívánunk hangulatot teremteni ahhoz, hogy csatlakozzanak hozzánk, ünnepeljük együtt tánccal a TÁNC VILÁGNAPJÁT!
